A Bertók László Költészeti Díj 2021-es alapítása óta többekkel együtt aktív szervezője vagy a költő emlékezetét és szellemiségét hordozó projekteknek, melyek legfontosabb kulturális közege egyértelműen Pécs. Mi a tapasztalatod? A programok hogyan formálták Bertók helyi emlékezetét?

A díj, pontosabban az ünnepélyes díjátadó est indulása nem volt könnyű. Első évben még hatályban voltak bizonyos karanténszabályok, illetve a december 6-i (vagy közeli) időponttal a téli időjárás is együtt jár. Ezek ellenére úgy látom, hogy a városban évről évre többen érdeklődnek az esemény iránt, és néhányak számára akár Budapestről nézvést is csalogató program. A vonzerő nem csupán Bertók László nevének fémjele, és nem is kizárólag a díjazottak nívója, hanem egyre inkább a rendezvény összművészeti jellege csábítja a közönséget a Kodály Központba.

Továbbá 2024 tavaszán Bertók-pódium néven indítottunk nagyjából havi rendszerességgel jelentkező beszélgetéssorozatot, amelynek keretében vendégünk volt többek között Simon Márton, Krusovszky Dénes, Láng Orsolya, Pál Sándor Attila, a Prae Kiadó, a Hervay Könyvek, a Nincs online folyóirat, Kállay Eszter. Némelyik beszélgetés ráadásul átlagon fölüli érdeklődést hozott.

Hogy ezek az egyébként nem mindig kifejezetten és kizárólag a költőről szóló rendezvények pontosan miként formálják Bertók László helyi emlékezetét, az jó kérdés. Semmiképp se egyszerű kultuszképzés zajlik, úgy próbáljuk végezni a munkánkat, hogy azzal adjunk, illetve visszaadjunk a helyi és általában a magyar kultúrának. Mindenesetre úgy érzem, hogy a név (immár félig-meddig márkanévként) új vitalitást kapott. Remélem, jól érzem.

Bő egy éve a díj és az akkor újonnan alapított kisdíj apropóján Bertók Attilával közösen adtatok interjút a Magyar Narancsnak. Akkor azt mondtad, hogy még nem lehet rendesen rálátni a díj kortárs irodalmi megítélésére. Most hogy látod a dolgot?

Nehéz erre válaszolni. Vannak irodalmár barátaim, akikkel egy-egy díj kapcsán szoktuk latolgatni, vajon legközelebb kinek ítélik oda. Ha vannak ilyen beszélgetések a Bertók-díj kapcsán, én – talán nem meglepő módon – rendre kimaradok belőlük. Viszont mivel immár hagyomány, hogy valamilyen kortárs zenemű is a díjátadó részét képezi, illetve hogy a díjazottak egy-egy műalkotást is átvehetnek, inkább a zeneszerzők és a képzőművészek részéről jönnek olyan visszajelzések, hogy radarra kerültünk. Különösen a fiatal művészek esetében nem elhanyagolható szempont, hogy a felkérés nemcsak presztízzsel, hanem pénzösszeggel is jár, hiszen megvásároljuk tőlük a díj mellé járó alkotásokat.

Persze az se kérdés, hogy Parti Nagy Lajos, Tóth Krisztina, Kovács András Ferenc és Rakovszky Zsuzsa nagydíjával, illetve Láng Orsolya és Pál Sándor Attila kisdíjával az irodalmi palettán is látható a díj. De azt hiszem, van még feljebb. Néha belefutok még olyan beszélgetésekbe, hogy ha valaki hallott is a díjról, nincs egészen képben – feltehetően messzebbről nézve nem látszik a dolog egészen tisztán (talán a Mecsek vonja árnyékba…), meg ugye költészetről van szó egy olyan irodalmi mezőben, amit mára jelentősen eltorzított a piac regény-fixáltsága.

Bertók László összes verseinek sajtó alá rendezése közben és a hagyaték gondozójaként nyilván a korábbinál is mélyebb rálátásod lett az életműre. Eközben a kortárs magyar költészet kritikusaként is ugyanolyan aktív maradtál, mint a Bertók-projekt indulása előtt. Poétikai értelemben, hatását tekintve mennyire látod élőnek Bertók költészetét?

Sokak számára (volt) fontos, formáló hatású költészet Bertóké. Régebben szkeptikus voltam, de manapság inkább úgy látom, hogy vannak bőven Bertók-olvasók, csak kevesek számára vállalt hagyomány, különösen a fiatal generációkból. Ennek számos – elsősorban irodalomszociológiai – oka van: mindenekelőtt életkori-generációs és földrajzi távolságok, valamint Bertók visszahúzódó-bezárkózó alkata (különösen idősebb korában).

Viszont amióta beindítottuk a Bertók-párhuzamosok című sorozatot a Facebookon és az Instagramon, érdekes látni az immár mintegy ötven elkészült verspáron az olykor akart, de többnyire akaratlan összecsengéseket. Ha nem is feltétlenül egy széles körben és sokat hivatkozott hagyomány a Bertók-líra, azért úgy tűnik, kifejezetten párbeszédképes még mindig. És azon dolgozunk, hogy minél gyakrabban kialakuljanak ezek a párbeszéd-helyzetek.

A 2025-ös év Bertók László születésének kilencvenedik és halálának ötödik évfordulója. A Jelenkor decemberben tematikus számmal emlékezik majd egykori főmunkatársára. A projekt keretében milyen programokat, megjelenéseket terveztek?

A főattrakció, hogy őszre a Magvetőnél megjelenik egy nagy Bertók-összes: benne lesz minden fellelhető szépirodalmi szövege. És bár a legszigorúbb értelemben nem kritikai kiadásról van szó, azért lesz benne némi filologizálás is, mert némelyik vers elég érdekes változásokon ment keresztül.

A kötet szerkesztésével párhuzamosan szervezzük a Bertók-pódium eseményeit. Február 20-án a NEMMONDOMMEG feminista kollektíva volt a vendégünk a Reggeliben: Csoboth Dorka, Fancsali Kinga, Kiss Georgina, Kali Ágnes, Kupihár Rebeka, Lénárt Flóra olvasott fel Szegedi Fanni Gingershot zenei aláfestésére, Kusztos Júlia vetítésével kísérve. Március 27-ére egy kritikai-irodalomtörténészi kerekasztalt szerveztünk a kortárs prózában jó ideje dívó önéletrajzi jellegű regényekről, tehát az úgynevezett autofikcióról: Bárány Tibor, Bőhm Gábor és Zsembery Borbála lesznek a vendégeink, és többek között olyan művekről ejtünk majd szót, mint Biró Zsombor Aurél Visszatérő álmom, hogy apám vállán ébredek című kisregénye, Görcsi Péter Várni a 29-esre című regénye, Kemény Lili Nem című önéletrajzi prózája, Szűcs Teri Visszatért hozzám az emlékezet. Demencia és Óperencia című önéletrajzi esszéregénye. Áprilisban két programmal is előrukkolunk majd: készülünk egy költészetnapi eseménnyel, és a hónap közepén Grecsó Krisztián Apám üzent című legutóbbi regényét is bemutatjuk. A májusi és a júniusi programjaink még formálódnak, viszont idén is szerepelni fogunk az Ördögkatlanon és talán a Fishing on Orfűn is. És természetesen szeptemberben több programmal részt veszünk a PécsLIT fesztiválon.

De mielőtt előreszaladnék, van még néhány tervünk tavaszra. Bertók László nagy és rendszeres sétáló volt, állandó útvonalakkal. A Pécsi Legendakalauz, tehát Kövér András együttműködésével az egyik rövidebb, belvárosi sétakörre szeretnénk építeni egy tematikus irodalmi sétát. Azon is dolgozunk, hogy az évforduló kapcsán legalább a pécsi, de akár más baranyai és somogyi középiskolákban is rendhagyó órákat tudjunk tartani, hogy a diákok találkozzanak ezzel a költészettel.

Továbbá most már jó ideje zajlanak egy podcast felvételei, amelynek keretében két-két (olykor három) vendéggel kötetről kötetre átbeszéljük az életművet. Reményeink szerint már március folyamán közzétesszük az első epizódot. A podcast remélhetőleg jó alkalom lesz arra, hogy a közönség újra elmélyedjen a Bertók-életműben. De az értelmezői munka itt nem áll meg, ugyanis szeptember elejére, a PécsLIT idejére tudományos konferenciát is szervezünk a PTE BTK magyar szakának a közreműködésével, amiből remélhetőleg tanulmánykötet is születik. Szóval kicsit a tudományos érdeklődésen is élénkíteni próbálunk. Bár a Bertók-recepció semmiképp sem stagnál, hiszen épp a Jelenkor oldalain rendszeresek a költőről szóló írások, az Ágoston Zoltán által szerkesztett Talán a kérdezés című tanulmány- és kritikagyűjtemény 2005-ös, a költő kései korszakát áttekintő Nagy Imre-tanulmánykötet, A második kapu 2015-ös – szóval megérett már az idő egy újabb tanulmánykötetre, amely kiegészítő olvasmány lehet Bedecs László A szonettig és tovább című nemrégiben megjelent Bertók-monográfiája mellett.

Maga a hagyaték számos további kiaknázandó lehetőséget tartogat, és ötleteink is vannak, de az erőforrásaink természetesen végesek. Mindazonáltal felmerült, hogy kezdhetnénk valamit a fotóarchívummal, vagy hogy – azokat az időket idézve, amikor 1976 és 1989 között Bertók az Írószövetség Dél-dunántúli Írócsoportjának titkára volt – kirándulást szervezzünk, és az is, hogy dokumentumfilmet forgassunk. Valószínűleg nem fér bele minden az idei évbe, de ez nem gond, úgy tervezzük, hogy a Bertók-projekt a következő években is folytatódik. Talán nem mondok újdonságot, de azért írásba adom: a Jelenkor olvasói az elsők között fognak tudomást szerezni a rendezvényeinkről és a munkánk állásáról.

(Bélyegkép: Tóth László; Kreatív anyag: Bertók Projekt)