Milyen könyvet olvastál legutóbb, hogy tetszett?
Dragomán György Máglyáját pár napja, és annyira tetszett, hogy arra a kérdésre, hogy

Melyiket tartod az idei év legjobb magyar és világirodalmi kötetmegjelenésének?, elsőként ugyanezt a könyvet mondom. De hozzáteszem, anélkül, hogy spoilereznék, mióta befejeztem, a legvégén gondolkodom, kételyeim vannak. Reményem szerint e regény recepciója alapvető kérdésekhez vezethet el [bennünket, a befogadó közösséget, ha van ilyen] a művészet és a múlt-narratívák kapcsolatáról. Hálás olvasó vagyok, mármint, valóban hálát érzek akkor, amikor az irodalom a közelmúlthoz, a mai napig érzéki módon ható (de feldolgozatlan, ki nem tárgyalt) közeli múlthoz ér, és dolgozik vele (önmagával). És hálás vagyok a narráció érzékiségéért, logikán túli logikájáért.
A világirodalmi megjelenések közül azok emelkedtek ki idén, amelyek valóságos hiányokat pótolnak. Halasi Zoltán Katzenelson-fordítása, az Ének a kiirtott zsidó népről, Dunajcsik Mátyás teljes Dorian Gray-fordítása, Uri Asaf Zohárja.

Melyeket tartod az év legfontosabb publikációinak a Jelenkor folyóiratból?
Schein Gábor verseit a szeptemberi számban. Ehhez semmit se tudok hozzátenni.

Melyik szöveget tartod a legemlékezetesebbnek a Jelenkor honlapjáról?
Hálás voltam akkor is, amikor megtaláltam Palojtay Kinga nagyszerű kritikáját Szilasi László A harmadik hídjáról (ez volt a másik, számomra fontos idei regény). Inspiráló értelmezés (Helyetted, neked).