(1) Milyen könyvet olvastál legutóbb, hogy tetszett?

Ács Dániel: Nem tudhatod. Egy tarkólövés meghamisítása. Tetszett. Igazából nem is annyira Radnóti miatt vettem kézbe, sokkal inkább Dienes András, a költő gyilkosai után kutató, megszállott rendőr-tudós alakja érdekelt, akinek a Petőfiről szóló könyvei az egyetemi éveim legemlékezetesebb olvasmányélményei közé tartoznak. A Radnóti-kanonizációról szóló zárófejezeteket viszont – megvallom – untam kissé: szerintem eléggé kifáradt már az irodalmi kultuszoknak ez a típusú „leleplező” szándékú, hatalmi-politikai kisajátításokra fókuszáló, vallási analógiákat fölvillantó beállítása; és ismeretterjesztő szinten is talán épp a második világháború utáni szocialista kultúrpolitikáról esett a legtöbb szó. De tényleg egészen jól megírt könyv, nehéz letenni. A költő sorstörténetét is ízlésesen, megrendítően és egyúttal izgalmasan mutatja be.

(2) Melyiket tartod az idei év legjobb magyar és világirodalmi kötetmegjelenésének?

Krusovszky Dénes: Életrajzi kísérletek. Kapásból ez jutott eszembe. Mintha nem övezné túl nagy kritikai figyelem, pedig én olyan dolgokra bukkantam benne, amit máshol mostanában hiányoltam kicsit. Azt hiszem, a szerénységében és visszafogottságában rejlik a kötet költői és gondolati gazdagsága: kétségkívül személyes élményanyagot mozgató mű, de nem a szerző életét próbálja egyenes narratívába erőltetni, hanem az emlékezés törékenységéről és az elmúlás tapasztalatáról, lét és költészet határairól szól egy sokkal-sokkal érdekesebb hármas cikluskompozícióban. Ahogy a kötetcím is nyilvánvalóan utal rá, egyszerre életrajzi és kísérletező. Szép.

Klasszmagyaros irodalmárként sajnos nem a legaktuálisabb világirodalmi újdonságok bűvöletében töltöm a napjaim, de azért igyekszem képben lenni. Az elmúlt évben a kortárs világirodalmi mezőnyből Cormac McCarthy, Annie Ernaux, Daniel Kehlmann, Irene Solà, Roberto Bolaño és Herman Brusselmans kultikusabb könyveit olvastam – változó érdeklődéssel. Az előbbi kettő fölvillanyozó élmény volt, az utóbbiak kevésbé. A legnagyobb meglepetést amúgy két nagy romantikus okozta a 19. század első harmadából: Adam Mickiewicz (Pan Tadeusz – ford. Sebők Éva) és a jóval ismertebb J. F. Cooper (Az utolsó mohikán – ford. Gy. Horváth László).

(3) Melyeket tartod az év legfontosabb publikációinak a Jelenkor folyóiratból és/vagy a Jelenkor Online-ról?

Nem tudom, kijelölhető-e egyetlen publikáció. Minden bizonnyal a nyári duplaszám volt a legerősebb szépirodalom, értekező próza és kritika terén is, számomra mégis a novemberi volt a leginkább kedvemre való. Ha már világirodalom és romantika: érdeklődéssel olvastam Soproni András Lermontov-versfordításait és a hozzájuk fűzött pikáns jegyzeteket, remélhetőleg egy teljes kötet készül ezekből. (Soproni tolmácsolásában a januári számban megjelenő, Olga Balla orosz nyelvű Sátántangó-kritikája is nagyon izgalmas volt.) A novemberi számból kifejezetten tetszett még Boka László Ady Petőfi-képéről írott átfogó tanulmánya, illetve Balajthy Ágnes Rékai Anett kötetéről írott biztos kezű recenziója is.

Az Online-on sokat olvastam a kritikusi műhelybeszélgetéseket. Volt, hogy az hozta meg a kedvem egy-egy kritikához, vagy épp hívta föl rá a figyelmem.

(4) Mi volt számodra 2024-ben a legfontosabb, legemlékezetesebb művészeti élmény (koncert, film, színház, kiállítás stb.)?

Némi töprengés után a krakkói nyaralás meghatározó élményeit említeném: a Wawelt, a Kościuszkó-dombot/múzeumot, illetve a MOCAK (Museum of Contemporary Art in Krakow) Étel a művészetben című kiállítását.

+1 A Stúdió K Színház Prudencia Hart különös kivetkezése című előadása Kovács D. Dániel rendezésében. (Ez volt az első ötletem, de az ikertesóm is játszik benne, úgyhogy mégsem illik ezt mondani.)

+2 Rácz Lajos szegedi kötődésű történész tudattágító klímatörténeti előadássorozata a YouTube-on. (Ez volt a második ötlet.)

(5) Milyen 2025-ös könyvet vagy művészeti-kulturális eseményt vársz leginkább?

Egykori egyetemi tanárom, Gere Zsolt Vörösmarty-monográfiáját. (Az Osiris már hirdeti a „készülő” kiadványok között, a szerzőnek erről nem tudom, mi a véleménye.) Szépirodalomból Vajsenbek Péter és Korsós Gergő debütáló líraköteteit, illetve Vajna Ádám verses regényét várom. (Ezekről sem tudom, mikor jönnek, de talán új szeleket hoznak magukkal...)

A Jókai-bicentenáriumot.