(1) Milyen könyvet olvastál legutóbb, hogy tetszett?

Annie Ernaux Évek című regényét, Alison L. Strayer angol fordításában. Már az elején magával ragadott az emléktöredékek áramlása, amelyek éppen személyességükből fakadóan tükrözik vissza egy egész generáció életmintázatait. Az önmagát folyton újraértelmező szabadságigény mutatkozik meg a szövegben, amelyet elválaszthatatlannak éreztem a női test ismétlődő ciklusaitól, változásaitól. A nőalak fényképek leírásaiból elevenedik meg előttünk, eleinte belesimul a felkínált keretekbe, aztán lerázza őket, valami mást keres, de mintha folyton újabb keretek rajzolódnának ki körülötte. Talán éppen az örök nyugtalanság, a kérdezés által tudja mégis megőrizni folytonosságát.

Ezzel párhuzamosan, hangoskönyvként hallgattam Karinthy Utazás a koponyám körül című regényét, Mácsai Pál előadásában. Jó volt hallani az ismerős hangot, ahogy időről időre magyarul szólalt meg a fülemben, miközben London utcáit jártam, vagy éppen az overgroundon ültem. A regény egy utazás, egy visszatérés története is, de kirajzolódik belőle a harmincas évek Budapestje, egyszerre nosztalgikusan és vészjóslón. Az utolsó fejezet érintett meg leginkább, ahol az elbeszélő először találkozik Svédországban élő unokahúgával, Ninivel, és a távolságtartás nyelvét felszakítva, szavakat keresgélve próbál elmondani valamit abból, amin keresztülment: „Ha nem is tudatosan, lelkem mélyén jól éreztem már odaát (s talán azért bíztam magamat a habokra), hogy egy óriási Robinson-szigeten élünk mindannyian. Mindannyian, külön-külön, elhagyatva és egyedül, s hogy nem arról van szó, vajon eléri majd megrakott hajóm a vágyak partjait, hanem arról, lesz-e kegyes a tenger kidobni az elsüllyedt hajóról egy deszkaszálat, amiben megkapaszkodhatunk?”

(2) Melyiket tartod az idei év legjobb magyar és világirodalmi kötetmegjelenésének?

Az idei termésből leginkább verseket olvastam. Elsőként Csehy Zoltán Fogli d’album című kötetét említeném, amely 2023 év végén jelent meg. Nagyon szerettem ezt a gazdag és izgalmas költői nyelvet, az ellentétezést, a hirtelen váltásokat, az asszociációk áramlását, az érzékiséget, a folytonos reflexiót más műalkotásokra és önmagára: „Ma is proxénosza vagyok a zöld vágynak: egy görög városban / magyarázom az idegenséget azoknak, akik számára az otthon / eleve provokáció.”

Tetszett még Simon Bettina Rengeteg állat a vonatból című kötetének szókimondó frissessége és abszurdba hajló humora, illetve a Futárlíra Borsik Miklóstól, ahol az ételt szállító biciklis útvonalát veszélyesen keresztezik a verssorok: „Ami a Rottenbilleren eszembe jut, / görbét ír le bennem”.

A világirodalmi megjelenéseket illetően kicsit csalnom kell, mert azt hiszem, hogy Han Kang Görög leckék című regénye a legfontosabb számomra, de ez 2023-ban jelent meg angolul, Deborah Smith és és Emily Yae Won fordításában. Most éppen ezt a könyvet olvasom, és nagyon közel áll hozzám. Egy különös viszony története, amely a hiányokon, a veszteségeken keresztül fűz össze két embert.

(3) Melyeket tartod az év legfontosabb publikációinak a Jelenkor folyóiratból és/vagy a Jelenkor Online-ról?

A szépirodalmi rovatot mindig nagy érdeklődéssel olvasom. A Jelenkor hasábjain jól ismert szerzők magas színvonalú munkái mellett teret kap az új, az esetleges, a változékony is, és éppen ez adja egy-egy lapszám frissességét, elevenségét. Azt is mondhatnánk, hogy a születőben lévő irodalom moccanásait hallgathatja ki az, aki közelebb hajol és elidőzik egy-egy szöveg felett. Őszintén remélem, hogy a folyóirat barátai összefognak, és sikerül felülemelkedni az anyagi gondokon, mert a Jelenkor pótolhatatlan szerepet tölt be a kortárs irodalomban.

Ebben az évben örömmel olvasgattam Fekete Richárd, G. István László, Kukorelly Endre, Kupihár Rebeka, Nyerges Gábor Ádám, Peer Krisztián, Tóth Krisztina, Turi Tímea és Zilahi Anna verseit (hogy csak néhány nevet említsek). A nyári duplaszámot mindig nagyon várom, és idén sem okozott csalódást. A gazdag lírai szekció és a tanulmányrovat érdekességei mellett jó volt olvasni Herta Müller Nádas Péterről szóló írását és Fehér Renátó György Péternek ajánlott esszéjét. A szeptemberi lapszámból Weiss János magyarországi német identitásról szóló személyes hangú írása gondolkodtatott el. Mindenképp megemlíteném még a Jelenkor szerkesztőségéből nemrégiben távozó Mohácsi Balázs recenzióit (a nyári számban Szőcs Géza, decemberben Simon Márton költészetéről), amelyek lenyűgözően széles körű rálátást tükröznek a kortárs irodalmi folyamatok kapcsán.

(4) Mi volt számodra 2024-ben a legfontosabb, legemlékezetesebb művészeti élmény (koncert, film, színház, kiállítás stb.)?

Anna Margit életmű-kiállítása (A bábu megszólal) a Magyar Nemzeti Galériában. Furcsa keretezést adott neki, ahogy érkezéskor és utána, a várból lefelé sétálva, a budapesti panorámával szelfiző turisták között kellett elvegyülnöm. Régebben Ámos Imre és Anna Margit történetének elviselhetetlen szomorúsága szólított meg a festményeken keresztül, most inkább a szembefordulást, a keserűséget, a dühöt láttam meg Anna Margit képein. A népművészet, a giccs elemeinek felhasználásával egyre hangsúlyosabbá válik művészetében a fekete humor, az abszurditás. Nagyon megérintett, ahogy madárnőként, groteszk múzsaként, apokaliptikus kislány-lovasként festi meg önmagát.

Nagy élmény volt még Orhan Pamuk Der Trost der Dinge című kiállítása Münchenben, ahol átutazóban jártam. A vitrinekben elrendezett tárgykompozíciók Az ártatlanság múzeuma című regényhez kapcsolódva elevenítik fel Isztambul egyszerre hétköznapi és szürreális világát.

Yoko Ono Grapefruit-szövegei is tetszettek, a Tate Modernben a The Music of the Mind című kiállítás keretében találkoztam velük.

Ezeken kívül Naipaultól a The Enigma of Arrival, Italo Calvino Láthatatlan városok című regénye (William Weaver angol fordításában), Yuko Tsushima The Watery Realm című elbeszélése (Geraldine Harcourt fordításában), illetve Halász Ritától a Mély levegő volt rám nagy hatással.

(5) Milyen 2025-ös könyvet vagy művészeti-kulturális eseményt vársz leginkább?

Egy Anselm Kiefer-kiállítást a Royal Academy of Arts szervezésében, amely Kiefer Van Gogh művészetéhez fűződő viszonyát fogja bemutatni. Nagyon szeretem még a Globe Színház előadásait, jövőre a Három nővért fogják játszani, Caroline Steinbeis rendezésében. És várom Han Kang We Do Not Part című regényének angol nyelvű megjelenését Emily Yae Won és Paige Aniyah Morris fordításában.