A Nyugat+Zombikról sok portálon lehetett már olvasni, és a témaválasztás miatt az irodalmi orgánumok érdeklődésére is számot tarthat. Számonkérhető-e a téma alapján a képregény irodalmisága, vagy csak a karakterek és az atmoszféra megteremtésében játszik fontos szerepet?

Az irodalmiságot inkább csapdának tekintem, amibe nagyon könnyű belesétálni. Nem akarom túl nagy ívben elkerülni sem, de óvakodom minden erőltetéstől. Annyi finomsággal megelégszem, ha narráció és szájbarágás nélkül sikerül elmesélnem a történetet. Illetve van, hogy használok narrációt, de csak humorforrásként.

A zombiirodalom és a zombifilmek műfajai egészen szigorú szabályokat követnek. A társadalomkritika, a társadalmi rendszerek megkérdőjelezése, a különböző előítéletek felszámolása, a zárt szituációs helyzetek mind sajátjuk. Hogyan alkalmazkodsz a műfaji jellegzetességekhez, milyen eszközökkel operálsz?

Az alapszituáció és nagyon sok elem megegyezik a zombitörténetek szokásos szerkezetével. Nem is nagyon változtatok a műfaji alapokon, amitől remélhetőleg jobban kiemelkedik a lényeg, vagyis, hogy itt nem hétköznapi hősök állnak fel az élőhalottakkal szemben, hanem írók és költők. Ők is egy épületbe rekedve menekülnek és harcolnak a lassú és feltartóztathatatlan túlerővel szemben, egészen egy bizonyos pontig, ami mindegyiküknél mást jelent.

Akárhogy is nézzük, a kanonizált, ikonikus szerzők ilyen módon történő bemutatása tabukat feszeget. A szent és a profán szinkronizálása izgalmas alapszituációt eredményez, ugyanakkor magában nem visz el a hátán egy művet. Milyen történetformáló elemekre várhatunk még a képregényben?

Először is azt szeretném, hogy az olvasó ne csak nevessen a hülye helyzetbe került nyugatosokon, de meg is szeresse őket. Persze lehet, hogy már eleve szereti őket. Szerintem sem lenne érdemes kizárólag azzal tölteni meg 200 oldalt, hogy milyen mókás dolog, ha Kosztolányi Dezső életre-halálra (kacsintok) küzd a zombisereggel, és aztán vagy ő, vagy más túléli. A nyugatosoknak külön-külön választ kell adniuk a zombiapokalipszisre. Ezek az egyéni döntések határozzák meg a történetet egészen a végkifejletig.

A regiszterek váltogatása a képi világban is provokatívnak tűnik. A raszterpöttyös monokróm rajzok a húszas évek New York kávéházát és alakjait jelenítik meg, és eszünkbe idézhetik Major Henrik karikatúráit is. Mi a koncepciód vizuális téren?

A fekete-fehérhez vegyített napsárgával értem el legjobban a nekem tetsző hatást: megsárgult fényképek, aranyozott szecessziós díszek, gyertyafény és nem utolsósorban a zombik sárga szemei. A képregény további három árnyalatát a színek rasztermintáiból hoztam létre, így végig tiszta színeket lát az olvasó. A szokványos képregény-betűk kapitálisai helyett a tollrajzokhoz passzoló, barátságos reneszánsz antikvát használok (Livory). A többi feliratot (például hangutánzó szavak) pedig gépi szedésű font helyett minden esetben kézzel rajzolom.

A zombik beavászkodása a kanonikus irodalomba nem először történik meg. A Büszkeség és balítélet zombis változata olyan sikeres lett, hogy jövőre már a film is elkészül belőle. Mennyiben tekinthető ez a mű a Nyugat+Zombik elődjének?

Az alapötletet még harmadikos gimnazistaként találtam ki és idáig építgettem. Rendesen elkámpicsorodtam, mikor először megláttam a Büszkeség és balítélet meg a zombik plakátjait. Általában véve nem vagyok valami gyors, úgyhogy ez még megismétlődhet párszor.

A Nyugat+Zombik megjelenéséhez a közösségi finanszírozás lehetőségét választottad, és kevesebb mint 24 óra alatt sikerült is összekalapozni a minimális összeget a projekthez. Meglepődtél? Mikor készülhet el az első és mikor az utolsó füzet?

Igazából azóta is ebben a meglepetésben vagyok. Nehéz felfognom, hogy amire ennyi ideje készülök, egy nap alatt megtörtént. Ezúton is köszönöm mindenkinek, aki támogatta vagy a hírét vitte. Az első fejezet már megvan, 2012-ben diplomamunkaként készítettem el. 2015 decemberéig rajzolom meg a képregényt az utolsóig oldalig. A támogató, vagy ha sikerül kiadni, a későbbi vevő nem füzeteket kap, hanem a teljes, hét fejezetből álló képregénykötetet.