(1) Milyen könyvet olvastál legutóbb, hogy tetszett?

Amióta főállású amerikanista lettem, alig-alig tekintgetek ki az Egyesült Államok végtelenül gazdag irodalmának bástyái mögül – ezek a bástyák pedig nemcsak átvitt értelemben tornyosulnak körém (és fölém), hanem a lehető legkonkrétabb értelemben magasodnak az éjjeli szekrényemen, otthoni és irodai íróasztalaimon. Mivel a „legutóbbi” olvasmányomat nehéz kihámozni a tíz-húsz éppen olvasott, újraolvasott, félbehagyott és átlapozott kötet közül, az ezeket tartalmazó könyvtornyokból említek néhány számomra meghatározó címet.

Audre Lorde különlegesen lírai és isteni humorú biomitográfiáját (Zami: A New Spelling of My Name, Crossing Press, 1982) azonnal több órámra is bevittem, és legnagyobb megelégedésemre a hallgatóim is hasonló lelkesedéssel viseltettek iránta.

Ilya Kaminsky Deaf Republic (Faber & Faber, 2019) című húsba vágó verseskötete egész évben állandó olvasmányom volt; minden zajló és kezdődő háború újabb értelemmel ruházta fel. Az utóbbi években több helyen jelentek meg belőle magyar fordítások (VersumOnline; 1749; Nem lövöm fejbe magam antológia, 1749–PKÜ, 2022) különböző remek fordítóktól (Lanczkor Gábor, Fehér Renátó, Száva Csanád), de a gondosan felépített, erőteljes kötetszerkezet a folyóirat- és antológiaközlésekben szükségképpen elveszik. Nagyon reménykedem benne, hogy valamelyik kiadó már tervezi a teljes kötet magyar kiadását.

(2) Melyiket tartod az idei év legjobb magyar és világirodalmi kötetmegjelenésének?

Kállay Eszter új verseskötete, a Vérehulló fecskefű (Magvető) olyan rejtett zugokba világít be, amelyekbe eddig magyar nyelvű költészet által még nemigen nyerhettünk bepillantást. Az új nyelv kialakítása mellett kifejezetten rokonszenves sorsközösséget is teremt. Remélem, minden nőtársam számára, akik ezt a könyvet kapták/kapják tőlem ajándékba, hasonló revelációk élményét fogja nyújtani.

A világirodalmi megjelenések közül – nem különösebben meglepő módon – az új Auster-regénynek örültem a legjobban, különös tekintettel arra, hogy magyarul is szinte azonnal megjelent (Baumgartner, ford. Pék Zoltán, 21. Század Kiadó).

(3) Melyeket tartod az év legfontosabb publikációinak a Jelenkor folyóiratból és/vagy a Jelenkor Online-ról?

A print szépirodalmi publikációi közül számomra a legemlékezetesebbek a februári számból Seres Lili Hanna versei voltak, amelyekben a görög és római mitológia alakjai bukkannak fel a pesti belváros prózai tereiben, valamint az októberi számból Turi Tímea A vers közgazdaságtana című költeménye, amely a redőnyszerelés hétköznapi aktusán keresztül ír a világra nyíló kitekintés, látás, láttatás és láthatóság viszonyrendszereiről, valamint a bölcsész-létbizonytalanság sokunk számára kínosan ismerős helyzetéről.

A kritikarovatból (szintén az októberi számból) Fekete Richárd Szijj-kritikáját emelném ki, amely az aprólékos líraelemzés mellett minden görcsösség és tudálékosság nélkül nyújt kulcsokat az egész életmű értelmezéséhez (nemcsak a korábbi Szijj-köteteket, de azok kritikai és tudományos recepcióját is megidézve), miközben szokatlan szempontokból is közelít a Szijj Ferenc költészetéhez, például a humor felől.

A tanulmányok közül a polihisztor Havasréti József lenyűgözően gazdag áprilisi írását ajánlom, amelyben (többek között) Szentkuthyról és az Európai Iskoláról ír, miközben az összművészeti, világirodalmi és eszmetörténeti kontextust is alaposan, érthetően és kimondottan szórakoztatóan felvázolja.

A Jelenkor Online-on mindig nagy kedvvel olvasom Zsembery Borbála sziporkázó humorú és éleslátó tárcáit, idén például az Útvonalterv című Pécs-tárcát. Az utóbbi remek sorozatból még Kocsis Árpád összetéveszthetetlen stílusú írása is maradandó emlék, ugyanis a szülőcsatornában rekedtség allegóriáján keresztül közelít a szülővárosomhoz.

(4) Mi volt számodra 2023-ban a legfontosabb, legemlékezetesebb művészeti élmény (koncert, film, színház, kiállítás stb.)?

Cseri Hanna Kikötő című magával ragadó, zabolátlan és idegőrlően fülbemászó albumát hónapokon keresztül végtelenítve hallgattam, úgyhogy alighanem ez volt a legemlékezetesebb.

Egy másik szintén peremműfajú, szintén fiatal nők által létrehozott emlékezetes esemény – talán nem csak az élmény frissessége miatt – az a kerekasztal-beszélgetés, amely során négy fiatal költő/irodalmár beszélt felszabadító kendőzetlenséggel, reflektáltan és szolidárisan a pályakezdő nők helyzetéről és lehetőségeiről az irodalmi életben (Ki a kapuőr? – Irodalmi pályakezdés nőként, nők az irodalmi életben. Résztvevők: Horváth Eszter, Kupihár Rebeka, Szűcs Anna Emília, moderátor: Bodor Emese, Auróra, 2023. december 8.)

(5) Milyen 2024-es könyvet vagy művészeti-kulturális eseményt vársz leginkább?

Az utóbbi évek tapasztalatai arra tanítottak, hogy várakozások nélkül tekintsek az új év elé, úgyhogy szerény óvatossággal figyelem, mit is tartogat 2024.