(1) Milyen könyvet olvastál legutóbb, hogy tetszett?

(2) Melyiket tartod az idei év legjobb magyar és világirodalmi kötetmegjelenésének?

Nagyon jólesett, hogy eszébe jutottam a Jelenkornak, de be kell vallanom (és az igazság, mint tudjuk, szabaddá tesz), hogy nagyon keveset olvastam az idén. Rengeteget dolgoztam, szövegek előtt és között töltöttem az évet, de ritkán vettem könyvet a kezembe. Ha igen, akkor is inkább francia nyelvűt. Tehát felvágásnak érezném, ha a második kérdésre úgy válaszolnék, mintha végigolvastam volna egy sor magyar és világirodalmi kötetet, és azok közül választanék ki egyet-egyet.

Igaz, kevés könyvet olvastam, de azokat tudatosan választottam ki: olyan írók művét, akiket ismerek és szeretek, vagy olyan fordítók fordítását, akiket nagyon sokra tartok.

Legutóbb Elisa Shua Dusapin Tél Szokcsóban című regényét olvastam, Kiss Kornélia fordításában. A rövid, tömör/tömény regény szikár nyelven meséli el egy félig francia, félig dél-koreai lány és egy francia képregényrajzoló be nem teljesülő, szinte csak jelzésekben megnyilvánuló szerelmét az észak-koreai határhoz közeli, télbe dermedt Szokcsóban. Nagyon szép regény, hibátlan fordításban – én nagyon szeretem a telet és a hideget, és ritkán találkoztam ilyen tökéletes megjelenítésével – magyarul.

Az idei magyar megjelenések közül Bognár Péter Minél kevesebb karácsonyt című regényét vártam a legjobban. Előző regényét, a Hajózni kell, élni nem kellt nagyon szerettem, a Minél kevesebb karácsonytnak is olvastam részleteit a Literán, tehát, amint lehetett, rá is vetettem magam. Ennek a regénynek a hőse is Oktáv, a „függetlenített magáneb”, a Plutarkhosz-rajongó és belőle gyakran idéző polgárőr, aki – à la Miss Marple – egy szörnyű bűncselekmény-sorozat felelősét igyekszik felkutatni a saját településén, fáradhatatlanul az igazság mellé lövöldözve, sőt inkább az igazság ellen dolgozva. A regényben megjelenik Bognár úr is, az élhetetlen író, aki leginkább a gyerekével szeret kószálni a mezőn, és talpraesett, tűzrőlpattant felesége. Bognár úr és Oktáv világa szép lassan egybemosódik, Bognár úr írja Oktávot, de Bognár urat ki írja vajon? Annak is tanúi lehetünk, hogyan próbál boldogulni az irodalmi hatalmasságok köreiben – ennél kegyetlenebb szatírát nemigen lehetne írni a jelen kultúrpolitikájáról, de viccesebbet sem. Bognár úr kistelepülése némiképp rémisztőbb, mint Jiří Menzel kis faluja (nekem olvasás közben egyszer-kétszer beugrott a Sztalker is), és csodálatosan szép, költői nyelven van bemutatva.

(3) Melyeket tartod az év legfontosabb publikációinak a Jelenkor folyóiratból és/vagy a Jelenkor Online-ról?

A Milbacher Róbert által összeállított szeptemberi tematikus Petőfi-számot. Margócsy István írása miatt kezdtem olvasni, én tőle tanultam Petőfiről, és neki köszönhetően változott meg a Petőfihez való viszonyom, ami egyébként is elég szoros volt, mert gyerekkoromban sokat olvasgattam két elemit végzett nagymamám piros vászonkötésű, illusztrált Petőfi Összesét.

Nagyon tetszett Margócsy Vissza a Nepean-szigetre! című szellemes írása, egy Jókai Mórhoz írt fiktív Pálffy Albert-levél, amelyben Pálffy Albert, Petőfi egykori, már idős barátja azt elemzi, hogyan alakult és változott Petőfi recepciója, az utókor Petőfi-képe az idők folyamán.

És nagyon élveztem Milbacher Róbert beszámolóját arról a szenvedélyes irodalomtörténeti nyomozásról, amelyet egy talán Petőfi által írt vígeposszal kapcsolatban folytatott. Ezt az izgalmat én is gyakran átélem, amikor valami utalás, idézet után kutatok fordítás közben – most mondja azt valaki, hogy unalmas az irodalmárok élete!

Ez a Petőfi-szám egyébként is nagyon izgalmas: Pálfy Eszternek van benne egy cikke Petőfi Júlia-képéről, Vaderna Gábornak a Tigris és hiéna problémáiról, Owaimer Oliver pedig azt latolgatja, milyen büntetésre ítélték volna Petőfit, ha életben – és Magyarországon – marad. A számot Onder Csaba Kölcseyről szóló vígjátéka zárja, nagyon mulatságos, ráadásul egy célzást meg is értettem belőle…

(4) Mi volt számodra 2023-ban a legfontosabb, legemlékezetesebb művészeti élmény (koncert, film, színház, kiállítás stb.)?

Ami elsőre és másodikra is beugrik, az Eötvös Péter és a Klangforum Wien áprilisi Ligeti-koncertje a Müpában. A Kamarakoncertet, a Hegedűversenyt, a Csellóversenyt és a Zongoraversenyt adták elő, három nagyszerű szólistával: Kelemen Barnabással (hegedű), Fenyő Lászlóval (cselló) és Fejérvári Zoltánnal (zongora). Itt most kihagyom az ékes szavakat, és csak annyit mondok: egy nagyon nagy zeneszerzőhöz méltó tökéletes élményt nyújtottak a közönségnek, és szerencsés vagyok, hogy nekem is részem lehetett benne. És a bónusz: meglehetően közelről ráláttam Kurtág Györgyre, és láttam, hogy ő is meg van indulva…

(5) Milyen 2024-as könyvet vagy művészeti-kulturális eseményt vársz leginkább?

Annyit tudok, hogy milyen kulturális eseményekre van jegyem: a Zeneakadémia március 2-i Eötvös/Vidovszky 80 koncertjére, és Claire Denis Beau Travail című filmjére a Corvin moziba. És csak reménykedni tudok benne, hogy ha lesz olyan kiállítás, ami majd nagyon érdekel, nem fogok róla lemaradni a halogatás okán, mint már annyiszor.

(Fotó: Tótfalusi Gergő)