(1) Milyen könyvet olvastál legutóbb, hogy tetszett?

Idén főként a nemzetközi irodalom kötött le. Az egyik kedvencem a belga Annelies Verbeke Assumptions című novelláskötete volt, valamint ezzel párhuzamosan kezdtem, de még nem fejeztem be Janina Ramirez Femináját, ami elfeledett nőket emel be és emel vissza a történelmi kánonba. Illetve nemrég pipáltam ki egy nagy elmaradásomat, az Utas és holdvilágot. Tetszett is, meg nem is.

(2) Melyiket tartod az idei év legjobb magyar és világirodalmi kötetmegjelenésének?

Sajnos kevés időm jutott a fikciós irodalomra, de André Ferenc és Kállay Eszter kötetét mindenképp kiemelném (bár utóbbit még nem sikerült teljesen befejeznem), külföldi viszonylatban pedig Irene Solà rajongójaként örültem a második regénye magyarra fordításának, valamint Leonora Carrington A hallókürtje is kellemes meglepetésként ért. Fontos mozzanatnak tartom a Margó Könyvek debütálását, ugyanis társadalmi tabukat feszegető műveket hoztak be a magyar piacra, részben (végre!) nem-nyugati szerzők tollából. Az év végén pedig még becsúszott 2023 meglepetései közé a HMM füzetek Horváth Verocs és Sirokai Mátyás chapbookjával. Illetve ugyan nem olvastam még, de nem hagyhatom ki Kali Ágnes, Puskás Panni és Harag Anita új könyveinek megemlítését sem, mert már nagyon vártam őket.

(3) Melyeket tartod az év legfontosabb publikációinak a Jelenkor folyóiratból és/vagy a Jelenkor Online-ról?

Különösen jól sikerült az idei második lapszám André Ferenc, Simon Márton, Seres Lili Hanna, Peer Krisztián, Hangay Nikolett verseivel, Szűcs Teri regényrészletével, Nagy Tamás Ljubka-fordításával. A májusi szám is emlékezetes volt számomra, ebből Fekete Vince De hány lépésre vagyunk és Stummer Attila Közúti baleset című versét emelném ki, illetve szívbemarkolóan gyönyörű és őszinte volt Wirth Imre beszélgetése Takács Zsuzsával. Örültem Szenderák Bence, Somorjai Réka debütálásának is. A Jelenkor Online-on élvezettel olvastam az Írók írókról sorozatot, valamint élesen emlékszem az áprilisban megjelent Nádasdy Ádám- és az augusztusi Ferencz Mónika-interjúra is.

(4) Mi volt számodra 2023-ban a legfontosabb, legemlékezetesebb művészeti élmény (koncert, film, színház, kiállítás stb.)?

Kiemelkedő élmény volt Silviu Purcărete A megesett hercegnő története című monumentális vendégelőadása az Eiffel Műhelyházban. Ha tehetném, minden héten újranézném, és Visky Andrást tartom a világ egyik legszerencsésebb emberének, amiért a rendezővel dolgozhatott. Emellett a Kőbányai Kortárs Kultúr Központban bemutatott Dzsanni című előadást is muszáj megemlítenem, ami a színház, film és opera üdítő egyvelege volt. Bár nem idei, az Ukrán seriffek című dokumentumfilmet emelném ki a 2023-as filmélményeim közül, illetve a viszonylag friss Egy zuhanás anatómiáját. És persze az idei Verzió felhozatalát sem hagynám szó nélkül, ami ezúttal sem okozott csalódást olyan filmekkel, mint a Fanni kertje vagy A Dmitrijev-ügy. Koncert kapcsán egy Bukowski-versekre imprózott jazzestre emlékszem vissza szívesen, amit a svájci írórezidenciám alatt hallgathattam meg a montricher-i Jan Michalski-központban, ha pedig kiállítás, akkor nálam a Petőfi utcák népe vitte a prímet a Capa Központban.

(5) Milyen 2024-es könyvet vagy művészeti-kulturális eseményt vársz leginkább?

A Csirimojótól mindent, de legfőképpen a régóta ígért Archistoriát, illetve tudtommal az Ampersand Kiadónál jön hamarosan Isten anatómiája és a Miért bolyong a hold? Ferencz Mónika, Csuti Zsófia, valamint Donát Ágnes fordításában, amik szintén izgalmasnak ígérkeznek. Várom még Darvasi László Neandervölgyiek, Bartis Attila Encyclopaedia sőt Chronica Rakonczyka című regényét, és Annie Ernaux Egyszerű szenvedélyét. Illetve Gyögy Péter említette egy közös buszozás során, hogy jövő áprilisban nyílik a Ludwigban egy kiállítás, amiben ő is közreműködik, és aminek keretében, ha jól emlékszem, Auschwitz-túlélők történeteit fogják feldolgozni. Bár egyelőre nem találok erről hivatalos információt, kíváncsian várom, mire jutnak. Emellett a Kovács Krisztina kurálta Gilot-kiállítás is hiánypótlónak ígérkezik a Műcsarnokban, és kíváncsian nézek a szintén Kovács Krisztina, valamint Závada Péter által elindított The New York School Project eseményei, eredményei elé. Végezetül pedig örömmel fogadtam 2021-ben a hírt, hogy jövőre átadják a felújított Recski Nemzeti Emlékparkot, amit az elhanyagolt Gulág- és lágeremlékezet kapcsán különösen fontos projektnek tartok, de sajnos idén ősszel lefújták a beruházást. Azért hátha.

(Fotó: Tonatiuh Ambrosetti, Fondation Jan Michalski)