(1) Milyen könyvet olvastál legutóbb, hogy tetszett?

Nemrég fejeztem be Julie Otsuka regényét, a Buddha a padlásont. Egészen véletlenül futottam bele, nagyon erős szöveg egy olyan témáról, amelyről eddig nagyon keveset tudtam: a 20. század elején az USA-ba érkező japán nők történetéről. Nagyon érdekes a szöveg kollektív narrációja, kicsit talán Annie Ernaux Évekjére emlékeztetve, de nem annyira kultúr- és társadalomtörténet-centrikus, inkább az egyéni sorsokból áll össze egy szívszorító kollektív mozaik. Most épp Mario Vargas Llosa Pantaleón és a hölgyvendégek című regényét olvasom. Ez eddig valahogy kimaradt, pedig szeretem Vargas Llosa könyveit. Nagyon vicces szöveg.

(2) Melyiket tartod az idei év legjobb magyar és világirodalmi kötetmegjelenésének?

Nem biztos, hogy én vagyok a legjobb alany erre a kérdésre, mert eléggé összevissza olvasok, nem feltétlenül az újdonságokra vagyok kihegyezve. Azt olvasom el, ami épp érdekel, amihez hozzájutok, ami már megvan a könyvtárban. Az idén megjelent művek közül keveset olvastam, falrengető élményem nem nagyon volt. Pár csalódás előfordult, de azokat inkább nem mondanám. Ami tetszett az ideiek közül: Tompa Andrea regénye, a Sokszor nem halunk meg és némi fenntartással Krusovszky Dénes könyve, a Levelek nélkül. Tavalyi, de én csak egy hónapja olvastam Moskát Anita novelláskötetét, A hazugság téziseit. Moskát regényeit is szerettem, de novellistaként talán még erősebb. Világirodalomból inkább tavaly megjelent, de idén olvasottakat tudnék említeni: Hernán Díáz Bizalom című regényét és Mohamed Mbougar Sarr Az emberek legtitkosabb emlékezete című könyvét.

Nem fikciós művekből két fontos szöveget emelnék ki, az egyik tavalyi, a másik idei. Tavaly jelent meg Boros Anikó Pusztavám 1944 című kötete, rendkívül alapos és jó történelmi munka – kicsit lelkiismeret-furdalásom van, mert elvállaltam, hogy a Jelenkornak írok róla kritikát, de időhiány miatt nem sikerült megírnom. A másik könyv idei, viszont a korszak (majdnem) ugyanez: Magdalena Grzebałkowska 1945 című könyve.

Idén megjelent két kedvencemtől is egy-egy vaskos mű, de egyik sem került be a nagy élményeim közé: Knausgård Hajnalcsillag című könyvénél még nem mernék biztosan ítélni, inkább megvárnám a folytatásokat, Cormac McCarthy utolsó két regényénél pedig… Szóval az történt, hogy mielőtt elolvastam őket, újra (és el)olvastam McCarthy minden korábbi regényét. Talán, ha nem a Határvidék-trilógiával, a Véres délkörökkel vagy Az úttal mérem össze, akkor jobban tetszett volna ez a két utolsó mű, de így sajnos csalódás volt.

(3) Melyeket tartod az év legfontosabb publikációinak a Jelenkor folyóiratból és/vagy a Jelenkor Online-ról?

Nehéz keveset kiemelni, mert mint általában, a legtöbb Jelenkor-szám idén is nagyon jó lett. Ha mégis kell, akkor a szeptemberi Petőfi-összeállítást mondanám. Az online-ról nagyon szeretem az aktuális lapszám valamelyik szövegéhez kapcsolódó riportokat, nagyon jó ötlet szerintem.

(4) Mi volt számodra 2023-ban a legfontosabb, legemlékezetesebb művészeti élmény (koncert, film, színház, kiállítás stb.)?

Az a szerencse ért, hogy nyáron hosszabb időt tölthettem az USA-ban, és kiélhettem jazzrajongói szenvedélyemet. Elképesztő élmény bemenni egy jazzklubba, olyan zenészek koncertjére, akikről eddig sohasem hallottál, aztán az első számtól kezdve döbbenten és tátott szájjal hallgatod, nézed őket. Egyetlen ilyet említenék csak az év talán legnagyobb koncertélményeként: Sachal Vasandani (ének), George Colligan (zongora) és Alex Claffy (bőgő) trióját a portlandi 1905 nevű klubban, valamikor július vége felé (ha jól emlékszem, szombaton). Ráadásul elvileg élő lemezfelvétel is készült, nagyon várom, hogy megjelenjen.

Kiállításélményem is a nyárhoz és az USA-hoz kapcsolódott. San Franciscóban, a MOMA-ban láttam az izlandi multimédiás művész, Ragnar Kjartansson The Visitors című videóinstallációját. Illetve sajnos csak az utolsó negyed órát, akkorra értünk oda. De még így is lélegzetelállító volt, olyan, amit csak abban a közegben, azokkal a hangi és képi feltételekkel lehet megtapasztalni.

Pécsett örültem, hogy a Kodály Központban kétszer is láthattam Pintér Béla-előadást, nem feltétlenül gondolom egyiket sem tökéletesnek, de még ezzel együtt is élmény volt. Meg persze szeptemberben PécsLit, mint mindig, most is nagyon jó látni, mennyi embert érdekel még az irodalom.

(5) Milyen 2024-es könyvet vagy művészeti-kulturális eseményt vársz leginkább?

Erre nem igazán tudok válaszolni. Lassan az ember már annak örül, hogy még adnak ki könyveket, jelennek meg folyóiratok és vannak még kulturális események.

(Fotó: Erdősi Vanda)