(1) Milyen könyvet olvastál legutóbb, hogy tetszett?

Mario Bellatin perui-mexikói szerző Szépségszalon című regényét, ami több szempontból is meglepő olvasmány. Nagyon szeretem a hosszú, hónapokig együttlevős regényeket (a kedvencem A befejezetlen mondat, amiről idén a Jelenkorban is megjelent egy tanulmány Szemes Botond tollából, és most fejeztem be A Gyűrűk Ura második könyvét), de ugyanilyen inspiráló, amikor egy pártízoldalas szöveg vállal nagy tétet. Ilyen a Szépségszalon, az irodalmi térképünk egyik legizgalmasabb új bástyája, a Sonora Kiadó legújabb könyve. A furcsa monológ belső, elbeszélt és külső, olvasási ideje is rövid volt, annál mélyebb nyomot hagyott viszont, amikor később vissza-visszatért bennem a világa, a hangulata, a képei.

(2) Melyiket tartod az idei év legjobb magyar és világirodalmi kötetmegjelenésének?

Többet is tudnék mondani, de elfogultságomban André Ferenc kepler horoszkópírás közben letér a pályájáról című könyve az egy, amit kiemelnék, amire érdemes volt várni és amit ajánlok mindenkinek. A világirodalmi megjelenések terén a Sonora mellett az Ø Kiadó munkájára hívnám fel a figyelmet, illetve nagyon örülök, hogy még be tudtam szerezni az Ampersand Kiadótól Leonora Carrington A hallókürt című könyvét, ami lehet, hogy azóta teljesen elfogyott. Éljenek a mikrokiadók!

(3) Melyeket tartod az év legfontosabb publikációinak a Jelenkor folyóiratból és/vagy a Jelenkor Online-ról?

Kezdjük azzal, hogy 2023-ban debütáltam a Jelenkorban. Korábban nem mertem szöveget küldeni, aztán egyszer csak fogtam magam és. Úgyhogy ezt, ego ide, ego oda, muszáj kiemelni, nekem ez az év legfontosabb Jelenkor-megjelenése, na. És ha már itt tartunk: kiemelhetném, hogy idén olyan nagyságokkal volt tele a folyóirat, mint Takács Zsuzsa és Borbély Szilárd, de akkor most itt inkább reflektorfénybe állítom a velem egy évben jelenkordebütálókat, mert úgy érzem, nem csak nekem meghatározó mérföldkő ez. Olyan, az irodalmi életben régóta jelen lévő szerzőkkel debütáltunk együtt, mint például André Ferenc, Molnár T. Eszter, Szenderák Bence vagy Tóth Réka Ágnes, és olyan, a legfiatalabb irodalmat meghatározó költőkkel, mint például Korsós Gergő, Bánfalvi Samu, Somorjai Réka vagy Horváth Florencia. Gratulálok magunknak!

(4) Mi volt számodra 2023-ban a legfontosabb, legemlékezetesebb művészeti élmény (koncert, film, színház, kiállítás stb.)?

Júniusban Spanyolországban jártunk, az egész utazás művészet volt a Pradóval, az Alhambrával, Madrid melegnegyedével éjszaka, a zseniális ételekkel, a hideg Földközi-tengerrel, aminek a partján jó sok verset írtam. Ezenkívül úgy esett, hogy idén láttuk moziban Hirokazu Koreeda két filmjét is, a 2018-as Bolti tolvajokat és a legújabbat, a Szörnyeteg című talánthrillert, egyik jobb volt, mint a másik (de melyik?). Nem jártam annyit moziban idén, mint szerettem volna, ahogy színházban sem, de amikor igen, az nagyon jó volt: a 3 tél című előadást nagyon ajánlom, a színház a Radnóti, a rendező Alföldi, a szerző a kortárs horvát Tena Štivičić. Ja és másfél órát álltunk a zuhogó esőben, mielőtt végigroptunk volna még másfelet Veszprém fura hangosítású Gyárkertjében a Franz Ferdinandra, az is nagyon jó volt.

(5) Milyen 2024-es könyvet vagy művészeti-kulturális eseményt vársz leginkább?

Ilyenkor mindig a kötet előttiek jutnak eszembe, a várva várt debütkönyvek. „Ha ez az ország valamiben igazán erős, akkor az nem más, mint a fiatal költészet” – hangzott el nemrég Simon Márton és Deres Kornélia laudációjában ez a szép mondat. Látom én is az erős mezőnyt egy ideje, de friss tapasztalatot adott most a Petri-díj előzsűrizése: sok nagyon jó kézirattal találkoztam, amik megjelenését már most nagyon várom. A fiatal líra nagy választékából csak két személyes kedvencemet, Korsós Gergő és Kupihár Rebeka líráját emelném ki, őket évek óta várom. És akkor már idebiggyesztem a szintén várva vártat: Nagy Dániel első kötete már majdnem átesett a küszöbön.