(1) Milyen könyvet olvastál legutóbb, hogy tetszett?

Nemrég fejeztem be Mohamed Mbougar Sarrtól Az emberek legtitkosabb emlékezetét (ford. Bognár Róbert, Park), nekem nagyon hullámzó színvonalú könyv, és nem vagyok benne biztos, hogy eléggé reflektált ahhoz végig, hogy ne csússzon bele nyakig az irodalom misztifikálásába.

Most éppen Visky Andrástól olvasom a Kitelepítést (Jelenkor Kiadó), a felénél járok, és lehet, hogy ha kicsit több időm lett volna, a következő kérdésnél ezt a könyvet említeném. De így nem merem ott említeni, főleg, hogy türelmetlen olvasó vagyok, és sosem tudom előre, hogy fenn tudja-e tartani végig az érdeklődésemet egy regény. De nagyon szurkolok.

(2) Melyiket tartod az idei év legjobb magyar és világirodalmi kötetmegjelenésének?

Nem szeretnék szűk látókörűnek tűnni, de úgy alakult, hogy a számomra legfontosabb két könyvet idén két olyan szerző írta, akik egyébként is közel állnak hozzám. Fehér Renátó Torkolatcsöndje (Magvető) a saját költői működésem és kérdéseim felől volt rendkívül izgalmas és tanulságos, Szálinger Balázs Koncentrációja pedig egyszerűen a legtöbb jó verset magába foglaló kötet volt az idei olvasmányaim közül.

Ami a világirodalmat illeti, idén inkább a régi elmaradások pótlására koncentráltam (Don Quijote, Don Juan stb.), de annak például örültem, hogy megjelent Marie Aubert novelláskötete. Ebben a túlzóan regénycentrikus irodalomtörténeti korban a novelláskötetek helyzete meglehetősen mostoha a fordításpiacon, pedig például ez a kötet is tud szerintem izgalmasat mutatni a magyar (novella)olvasónak.

(3) Melyeket tartod az év legfontosabb publikációinak a Jelenkor folyóiratból és/vagy a Jelenkor Online-ról?

A printben talán a több lapszámon is átívelő Czesław Miłosz-pályaképet a hozzá tartozó versfordításokkal Csordás Gábortól. Tetszik ez a keret, nem is sok, nem is kevés, el is lehet mélyülni általa Miłosz költészetében, de tökéletes arra is, hogy az ember csak belepillantson egy pályaszakaszba.

Online pedig a műhelybeszélgetéseket érzem abszolút hiánypótlónak, amik szintén pont megfelelő arányban segítik a szövegekhez való közelebbjutást. Szóval összességében azt hiszem, ezek a visszafogott elmélyülésre lehetőséget adó keretek tetszenek.

(4) Mi volt számodra 2022-ben a legfontosabb, legemlékezetesebb művészeti élmény (koncert, film, színház, kiállítás stb.)?

Múlt hónapban Drezdában jártam, és egy barátommal az Albertinumban teljesen naivan leültünk Hito Steyerl This is the Future című installációja elé, hogy aztán tíz percig megbabonázva nézzük a kivetített videót, és a végén még hosszú másodpercekig üljünk ledöbbenve, amíg egyikünk száján ki nem csúszott egy, általam még mindig adekvátnak érzett „fú, baszki”. Az egész installáció a mesterséges intelligencián alapul, és kíméletlenül kérdez rá a valóságunkra és annak jövőjére. Szerencsére fent van a neten is az egész, nagyjából így kell elképzelni.

(5) Milyen 2023-as könyvet vagy művészeti-kulturális eseményt vársz leginkább?

Idén nem voltam itthon a Könyvfesztivál idején, pedig jó lett volna átélni, ahogy a Covid miatti kihagyás után újabb fontos színtéren áramlik vissza az élet az irodalomba. Szóval ezt jövőre akarom pótolni. A másik esemény, amit izgalommal várok az a Nyolc Ág Tábor, ami idén elmaradt, de remélem ’23-ban újra dübörög majd a ház Vasban. Addig pedig marad a szorongás, hogy milyen hatással lesz az irodalmi térre és a kultúrára az, hogy lassan beleáll a földbe a gazdaság.

(Fotó: Oláh Gergely Máté)