(1) Milyen könyvet olvastál legutóbb, hogy tetszett?

A napokban fejeztem be Szeifert Natália Örökpanorámáját (Pesti Kalligram) – a kritika nem túloz, alaposan megmunkált, fajsúlyos kötet.

(2) Melyiket tartod az idei év legjobb magyar és világirodalmi kötetmegjelenésének?

Az éves lapzárta szerzői közül bizonyára többen fogják említeni a Rémtörténeteket (Jelenkor Kiadó). Nádas új regénye engem sem hagyott hidegen, az év egyik fontos tevékenysége volt többször is alaposan megolvasni. A gyanúm eközben egyre erősödött: lehetséges, hogy a szöveg politikai felhangja lényegibb, mint azt elsőre gondolnánk? A nyilatkozatok alapján tudjuk, hogy régóta íródott ez a regény, az első jegyzetek a ’70-es évekre datálhatók – nem lehet véltelen, hogy Nádas éppen most tartotta időszerűnek a publikálást.

A 2018-as Mágneshegy után kíváncsian vártam Mán-Várhegyi Réka új kötetének könyvheti debütjét. Ugyan nem teljesítette be a hozzá fűzött reményeket, de a Vázlat valami máshoz (Magvető) – számos hiányosságával és következetlenségével együtt – kétségkívül egyedi könyv. Mán-Várhegyi a töredékességgel, vállalt befejezetlenséggel határozottan veti fel a nők társadalmi helyzetének problémáit, a Vázlat fragmentált szerkezete már önmagában is jelentős társadalmi-művészeti állásfoglalás – és ez nem kis teljesítmény.

Idei olvasmányként merem említeni Neven Ušumović 2021-es A csalogány nyelve című kisprózakötetét (ford. Ladányi István, Forum), mert jelentőségéhez képest tavaly alig kapott figyelmet, és úgy tűnik, továbbra is kiesik a fókuszból. Nem bővelkedünk a róla szóló írásokban, holott a horvát születésű, Koperben élő Ušumović írói kvalitása nem mindennapi.

Az adventi időszak alatt párhuzamosan olvasom Visky András Kitelepítés (Jelenkor Kiadó) és Vajna Ádám Egyébként is, mit akarhatott itt az őrgróf című könyvét (Scolar). Az eddigiek alapján úgy látom, ott a helyük 2022 legjobb magyar kötetei között.

(3) Melyeket tartod az év legfontosabb publikációinak a Jelenkor folyóiratból és/vagy a Jelenkor Online-ról?

Örültem a Jelenkor Online új sorozatának, amelyben az aktuális lapszámban szereplő kritikák szerzőit (elsőként Szemes Botondot) kérdeztétek. A formátum nálam bevált: a költőkkel folytatott műhelybeszélgetéseket is régóta követem. A print minden számában volt olyan szöveg, amit kedveltem – ilyenek például George Szirtes és Szlukovényi Katalin tízsoros tenkujai (Képeslapok Európából, 2022/11), Irina Suvalova megrázó háborús versei a duplaszámban (beszélgetések a háborúról de nem csak arról, ford. Vonnák Diána). Görcsi Péter regényrészleteit is nagy kedvvel (és némi pécsi nosztalgiával) forgattam („Mik a hosszabb távú terveid?”, 2022/7–8; Burgerek, 2022/12), az októberi Nádas–Darvasi-blokk pedig igazán hasznomra volt.

(4) Mi volt számodra 2022-ben a legfontosabb, legemlékezetesebb művészeti élmény (koncert, film, színház, kiállítás stb.)?

Több jó emlékű koncertet és kiállítást számba véve most egy kevésbé jegyzett tárlatot emelek ki: Jelenlétem evidens | Anyaság a kortárs vizuális kultúrában (kurátor: Oltai Kata), Deák Erika Galéria. A témában értintettként elkerülhetetlen volt a hatás.

(5) Milyen 2023-as könyvet vagy művészeti-kulturális eseményt vársz leginkább?

Több helyről is azt a fülest kaptam, hogy 2023-ban jelenik meg magyarul Isidora Sekulić Norvégiai levelek című kötete. Sekulić vajdasági magyar recepiója jelentős, a térség irodalmi szcénájában sokan lelkesedtek a szerzőért. Mégis úgy esett, hogy az 1914-es Pisma is Norveškének eddig nem volt magyar fordítása – jövőre érdeklődve várom.

(Fotó: Horváth András)