(1) Milyen könyvet olvastál legutóbb, hogy tetszett?

A legutóbbi olyan olvasmányom, amelyet nem valamilyen munka/felkérés miatt vettem kézbe, Parti Nagy Lajos Árnyékporocska. Emlékmondatok Kner Piroska életéből című kötete (Magvető, 2021), amely a Gyomai Kner Nyomda alapítójának húgáról szól, és az 1915-ös Szakácskönyv „igazságszolgáltató” kiadását kíséri külön kötetként. Érdekes szöveg, érdekelnek az ilyen, XX. század első felébe átnyúló élettörténetek, fikcionalizált rekonstrukciókként is, vagy Parti Nagy műfajmegjelölésével élve, „féltényprózaként”. Magába a Kner Piroska által írt szakácskönyvbe eddig csak belelapoztam, mivel nem vagyok nagy élvezettel főzögető, számomra inkább kuriózum, illetve a nyelve miatt szimpatikus.

(2) Melyiket tartod az idei év legjobb magyar és világirodalmi kötetmegjelenésének?

Rettenetesen le vagyok maradva idén az új megjelenésekkel, ezért – meg amúgy is – óvakodom a „legek” megjelölésétől. Azok közül a 2022-es magyar irodalmi kiadványok közül, amelyekben sikerült elmélyülnöm, számomra emlékezetes volt például Kustos Júlia Hullámtörője (Jelenkor Kiadó), egy szuszra olvastam végig az erkélyen üldögélve, és azt éreztem, hogy ez a vékony könyv üdítően más, helyenkénti esetlenségeivel együtt. Sokféle, mégsem széttartó, kompakt, mégsem önismétlő vagy önmagába záródó versösszeállítás.

Visky András Kitelepítése (Jelenkor Kiadó) talán nem szorul plusz reklámra, a szöveggel szemben is vannak fenntartásaim, de helyenként igazán szép ez a regény, ezért kikívánkozik belőlem az említése. És azért is, mert ismételten elgondolkodtatott azon – akárcsak az Árnyékporocska –, hogy miként tud olykor a dokumentumoknál valóságosabban beszélni a fikció, milyen dimenzióit sűríti a tapasztalatnak egy adekvát (akár lirizált) nyelv megalkotása, vagy éppen hol csúszhat el ez a nyelv, milyen csapdákat rejt, melyek a vakfoltjai.

A világirodalom kategóriánál csalni fogok, hiszen Anne Sexton Élj vagy halj meg című verseskötete 2021-ben jelent meg magyarul (21. Század, ford. Fenyvesi Orsolya, Mesterházi Mónika, Szlukovényi Katalin), de csak 2022 elején jutottam oda, hogy elolvassam. Felkavaró, kétségbeejtő költészet ez, erős és hatásos képekkel dolgozik, élet és halál, őrület és éhség, felemésztő érzelmek közt keresi benne önmagát a lírai én.

(3) Melyeket tartod az év legfontosabb publikációinak a Jelenkor folyóiratból és/vagy a Jelenkor Online-ról?

Számomra Balajthy Ágnes Mi jön a fehér, középosztálybeli férfiakra? című kritikája volt kiemelkedő a Jelenkor 2022/2. számából. Egyfelől rendkívül pontos szintézisnek tűnik Sári B. László Mi jön a posztmodernre? Változatok a posztmodern utáni amerikai fikciós prózára című tanulmánykötetéről, összekapcsolva jelentőségét a kortárs magyar irodalomtudományos diskurzus posztmodern-utániságot definiálni kísérlő törekvéseivel, s emiatt is nagyon hasznosak az észrevételei. Másfelől különösen fontos kritika amiatt, hogy az amerikai posztmodern utáni próza tendenciáinak értéséhez (vagy csak egyszerűen az érdeklődő olvasónak tett ajánlásként) olyan női szerzőkre hívja fel a figyelmet, akiknek jelentőségét megkerülhetetlennek gondolja Sári B. László kötetének fókusza tekintetében is, mint például Elif Batuman, Lydia Davis, Lucia Berlin, Taffy-Brodesser Akner, Jennifer Egan, Marilynne Robinson. Az ilyen jellegű kritikák engem mindig nagyon inspirálnak, nem pusztán szakmailag – hanem olyankor is, amikor egyszerűen épp nem jut eszembe, mi jót kellene még elolvasni.

(4) Mi volt számodra 2022-ben a legfontosabb, legemlékezetesebb művészeti élmény (koncert, film, színház, kiállítás stb.)?

A legemlékezetesebb művészeti élmény számomra idén – picit elfogult vagyok, de ennek a kérdésnek a megfogalmazása megengedi a személyességet – a Jamez Web Space Radio, a fellépők szerint „első és egyetlen” koncertje volt, az eredetileg Aradon szervezett, de idén ősszel első alkalommal Kolozsvárra is elhozott Discuția secretă / Titkos megbeszélés nevű irodalmi fesztivál 2. estjén. Fischer Botond, Gherasim Emil, Horváth Benji hármasa produkált valami elképesztően elbűvölő, progresszív zenét szaxofonnal, furulyákkal, gitárral, recitálásszerű énekkel. Nekem nincs nyelvem a zenéről való beszédhez, nem tudom közvetíteni a koncert élményét, esetleg azt ajánlhatom, hogy képzeljen mindenki zenét Horváth Benji és Fischer Boti legújabb, izgalmas versesköteteihez (Emlékmű a jövőnek [Jelenkor Kiadó, 2022] és Buddha Jazz [FISZ, 2022]), de ez is csak halvány leírási kísérlet a részemről. A koncert hangulatát megalapozta a Márton Evelin és Cătălin Lazurca szervezte laza, de nem súlytalan, felszabadítóan többnyelvű fesztivál koncepciója: a 3 nap alatt 23 szerzővel zajlott szerre sötétedés utáni minibeszélgetés, amit követően a meghívottak mindegyike felolvasott azon a nyelven, amelyen alkot (románul, magyarul, németül), miközben vetítve volt a szöveg románul a teltház számára. A koncert is, a fesztivál is kizökkentett a befogadói rutinból, azt hiszem.

(5) Milyen 2023-as könyvet vagy művészeti-kulturális eseményt vársz leginkább?

Nem igazán szoktam tudni ilyen kiadói titkokat, energiagazdálkodásból vagy egyszerűen folyamatos fáradtságom miatt arra sem figyelek kimondottan, hogy mi van előkészületben, vagy ha megtudok valamit, elég gyorsan el is felejtem. S örvendezek majd akkor, amikor valóban megjelenik az, amit nem is tudtam, hogy vártam. (Egyébként is, annyi mindent be kell pótolnom az eddigiekből.) De nemrég szembejött velem egy hír, amit kivételesen megjegyeztem: 2023 elején jön új Salman Rushdie-regény Victory City címmel a Random House-nál. Gondolom, valamelyik magyar kiadó lecsapott már a jogokra, és készülget lassan a magyar fordítás is. Ezt várom, nagyon szeretem, ahogyan Rushdie mesél, és leginkább jó hosszú, magukba rántó, elbűvölő és mindent felforgató mesékre volna most szükségem.

(Fotó: Kilyén Zsolt)