(1) Milyen könyvet olvastál legutóbb, hogy tetszett?

Elena Ferrante regényfolyamát, a Nápolyi regényeket. Pont két „kötelező olvasmány” (vagyis recenziós példány) között voltam, amikor az egyik legjobb barátnőm elhozta az első kötetet kölcsönbe. Elképesztően magával ragadott a történet, magam is meglepődtem, hányféle módon szólított meg ez a szöveg. Olvasás közben és után is rengeteget gondolkodtam a barátságok természetéről, a szeretet és a gyűlölet közti nem is olyan egyértelmű határvonalakról. Nagyon kedveltem az enyhén imposztor-szindrómás narrátort (elég jól tudok azonosulni vele). Különösen tetszett, hogy az olvasó számára sem egyértelmű, hogy az elbeszélő tehetséges író, vagy csak jól imitálja minden bizonnyal tehetséges barátnőjét.

(2) Melyiket tartod az idei év legjobb magyar és világirodalmi kötetmegjelenésének?

Nem mernék arra vállalkozni, hogy megnevezzem a legjobbakat, inkább azokat, amik rám a legnagyobb hatást tették. Magyar vonalon Puskás Panni A rezervátum visszafoglalása című kötetét emelném ki. Számomra ezek a történetek a szabadságról szólnak, ráadásul úgy, hogy viccesek, de nem komolytalanok. Lírából Lukács Flóra debütáló kötetét említeném. Sok mindent kiemelhetnék belőle, de ami elsőre megfogott, az az atmoszférája, ami bennem mindig a Szárnyas fejvadász hangulatát idézi fel. A Szárnyas fejvadásznál meg nem nagyon van jobb film.

Világirodalmi megjelenések közül kedves olvasmányom lett Lydia Davistől az Elég jól vagyok, de lehetnék egy kicsit még jobban is. Már a címe is szépen rímel erre a járványhelyzet miatt felemásra sikerült évre, ráadásul olyan rövid, néha pár szavas vagy mondatos szövegeket tartalmaz, amikre nem mondhatjuk, hogy nincs időnk elolvasni. A hosszabb novellák némelyike pedig tényleg bravúros: egyszerre teljességgel abszurd (a kedvencem például három tehén nem túl eseménydús életét mutatja be elképesztő részletességgel) és mégis szép.

 (3) Melyeket tartod az év legfontosabb publikációinak a Jelenkor folyóiratból és/vagy a Jelenkor Online-ról?

Az októberi számból Takáts József esszéjét a kritikaírás fogásairól. Rengeteg szempontot mozgat egyszerre, igen élvezetes stílusban. Olyan kérdéseket vet fel, amik a saját kritikusi gyakorlatom átgondolására is késztettek.

Évek óta olvasom Fodor Janka jelenkoros tárcáit, nagyon szeretem azt a különös nyugalmat, ami áthatja őket.

Nem teljesen illik a kérdéshez, de ne maradjon említés nélkül az első Jelenkor Magazin sem – szerintem nagyon menő kiadvány.

(4) Mi volt számodra 2021-ben a legfontosabb, legemlékezetesebb művészeti élmény (koncert, film, színház, kiállítás stb.)?

Itt csalni fogok egy kicsit, mert egy tavaly bemutatott filmet említenék, amit én idén láttam (többször is). Jan Komasa Corpus Christi című filmje az egyik kedvencem lett. Egy nem túl bonyolult, sokszor elmesélt sztorin (jó érzésű fiatal fiú kiszabadul a börtönből, és ki kell találnia, mit kezdjen magával) keresztül mondja újra Jézus történetét, ráadásul páratlan színészi alakításokkal.

(5) Milyen könyvre hívnád fel a figyelmet, amely szerinted méltatlanul kevés figyelmet kapott vagy feledésbe merült?

Az talán túlzás, hogy méltatlanul kevés figyelmet kapott, de szerintem bármennyi figyelmet megérdemel Serestély Zalán Közös hűlés című legújabb kötete. Nekem az idei év egyik fontos olvasmánya volt. A versek különböző – külső és belső – peremvidékekre kalauzolnak, az emlékezés fájdalmasságával szembesítenek. Számomra a legfontosabb a szövegekben többször felbukkanó demens nagymama alakja, akin keresztül egy kicsit jobban megérthetjük a nyelv egyszerre felszabadító és korlátozó erejét.

(Fotó: Zsembery Zsófia)