Éves lapzárta: Krusovszky Dénes
Idén is évösszegzésre invitáltuk szerzőinket. Krusovszky Dénes válaszai.
Krusovszky Dénes írásai a Jelenkor folyóiratban>
(1) Milyen könyvet olvastál legutóbb, hogy tetszett?
Alice Munro novelláskötetét olvasom épp, szép címe van: A Jupiter holdjai (fordította Elekes Dóra, Park, 2021). Tetszik, mint minden Munro-novelláskötet, ugyanakkor már nem érzek olyan nagy megindultságot, amikor olvasom. Valószínűleg megszoktam, hogy Munro jó, és ezért nem is hat a meglepetés erejével. Úgy látszik, a jó minőség is fel tudja falni a saját hatásmechanizmusát. Ráadásul eredetileg ez egy 1982-es kötet, szóval itt tényleg nem az író íráskészsége fáradt el, hanem az olvasó olvasói tehetsége. Az enyém. Igyekszem összekapni magam.
(2) Melyiket tartod az idei év legjobb magyar és világirodalmi kötetmegjelenésének?
Fogas kérdés. Legszívesebben menekülnék előle, mint fideszes honatya a parlamenti riporterek elől. De hát nem tudok. A legjobb mint jelző mindenesetre nem biztos, hogy megáll, de azért bemondom, ami elsőre eszembe jut: magyar = Borbély Szilárd: Kafka fia, világirodalmi = Franzen: Keresztutak (bár még nem vagyok a végén). Plusz egy (sok): a líra elég nagyot ment, csak nehéz egy-egy kötetet kiemelni: Simon Balázs (összes), Mezei Gábor, Schein Gábor, Kukorelly Endre, Vida Kamilla, Szabó Marcell, Terék Anna, Győrffy Ákos, Simon Márton, Ferencz Mónika, Lanczkor Gábor, Závada Péter, Kemény István, Anne Sexton, Solymosi Bálint, Wisława Szymborska mind érdekes volt, mind másként. És még lehetne sorolni.
(3) Melyeket tartod az év legfontosabb publikációinak a Jelenkor folyóiratból és/vagy a Jelenkor Online-ról?
A novemberi printben nagyon erős és érdekes a lengyel riportpróza, online pedig szerettem Darvasi László város-tárcáit. Egy szubjektív útikönyvvé álltak össze ezek a rövid írások számomra, különösen az alföldi részeket értékeltem.
(4) Mi volt számodra 2021-ben a legfontosabb, legemlékezetesebb művészeti élmény (koncert, film, színház, kiállítás stb.)?
Nem volt hibátlan (de hát mi az?!), mindenesetre a Még egy kört mindenkinek (r.: Thomas Vinterberg) érzelmes és nosztalgikus húrokat pendített meg bennem. A zárótánc meg könnyfakasztó volt. A magyar filmek közül nagyon akartam látni a Természetes fényt, ám mire észbe kaptam, már eltűnt a környékbeli mozikból. De nem adom fel. Idén csak gyerekkoncerteken jártam, mondjuk, azok is emlékezetesek voltak. Kiállításként a bécsi Modigliani megfogott, pedig azt hittem, nem fog.
(5) Milyen könyvre hívnád fel a figyelmet, amely szerinted méltatlanul kevés figyelmet kapott vagy feledésbe merült?
Nem jut eszembe. Lehet, hogy én sem figyeltem oda rá eléggé?
(Fotó: Halász Nóra / Krusovszky Dénes szerzői Facebook-oldala)