Éves lapzárta: Szalay Zoltán

Szalay Zoltán

Idén is évösszegzésre kértük szerzőinket. Elsőként Szalay Zoltán válaszait adjuk közre.

Szalay Zoltán írásai a Jelenkor folyóiratban>

 

(1) Milyen könyvet olvastál legutóbb, hogy tetszett?

Az én idei privát felfedezettem Robert Walser, akitől gyors egymásutánban elolvastam a Jakob von Guntent és a magyarul Havazás címmel megjelent kisprózagyűjteményét, ez utóbbit fejeztem be most (Báthori Csaba fordítása, Napkút, 2020). Megviselt, de folytatni szeretném a Walser-olvasást. A Havazás befogadása nem mindig könnyű (pedig rövid tárcanovellákat tartalmaz), néha dühített, máskor gyönyörködtetett, a radikalizmusával viszont sokszor az általam nagyra tartott Danyiil Harmszot juttatta eszembe, ami miatt nem engedtem el. Több, mint téboly, kevesebb, mint stratégia. Ahogy Jakob von Gunten mondja: „Nekem minden, még a legkisebb is, sok.”

 

(2) Melyiket tartod az idei év legjobb magyar és világirodalmi kötetmegjelenésének?

Zsenge gyerekkoromtól fogva nagyon szerettem társasjátékokat kitalálni, jó párat le is gyártottam, s bár ezek kezdetleges, bénácska alkotások voltak, mindig sejtettem, hogy a társasjátékokban esszenciális tudás bukik a felszínre lét és idő ügyében. Az év legjobb magyar regénye számomra Bartók Imre Lovak a folyóban című kötete, amely maga is egy agyafúrt-bizarr társasjáték, amelyben valahova elgurult a dobókockánk, a bábunk viszont magától ugrál mezőről mezőre, megállíthatatlanul rohanva a vesztébe, míg mi fogcsikorgatva bámuljuk. Nagyon élveztem az elvetemült humorát, a keserű bölcsességét és a radikalizmusig fokozott játékosságát.

A magyar fordításirodalomban az év legnagyobb dobása a Borges-esszék gyűjteményes kiadása a Jelenkornál, ha nagy szavakat akarnék használni, mondhatnám, hogy ez mérföldkő a magyar kultúrában.

 

(3) Melyeket tartod az év legfontosabb publikációinak a Jelenkor folyóiratból és/vagy a Jelenkor Online-ról?

A novemberi számból Szolláth Dávid interjúja Németh Gáborral, az októberi számból Takáts József esszéje (Kritikus eljárások), a szeptemberi számból Végel László naplójegyzetei, a májusi számból Székely Márton verse (Nagy az emlékezés ereje, de túl kell rajta lépnünk, hogy Istent megragadjuk).

 

(4) Mi volt számodra 2021-ben a legfontosabb, legemlékezetesebb művészeti élmény (koncert, film, színház, kiállítás stb.)?

A szülőfalum, Vajka szomszédságában, a nagybodaki erdőben szervez néhány dunaszerdahelyi egyén egy sallang- és hulladékmentes összművészeti fesztivált, ami nagyszerű eszköz volt az életbe való ideiglenes visszatéréshez a nyár elején.

Filmélményből egyetlen igazán maradandó: Florian Zeller Az apa című filmje.

 

(5) Milyen könyvre hívnád fel a figyelmet, amely szerinted méltatlanul kevés figyelmet kapott vagy feledésbe merült? 

Mellár Dávid Vagy valami egészen más című verseskötete még 2020-as, de nem hiszem, hogy túl sokan észrevették volna, pedig van benne néhány igazán figyelemre méltó villanás, első kötetként kifejezetten merész és invenciózus. Bár én a karantén ihlette művekkel szemben alapvetően bizalmatlan vagyok, a Barak László és Vida Gergely verses levelezéséből született Feedback című kötet a jelenlegi semminél biztosan nagyobb figyelmet érdemelne.

 

 

(Fotó: Méhes Károly)

2021-12-18 16:00:00