A munka elkezdése előtt milyen volt a viszonyod a zsebkönyvsorozattal?

Ahogy sokan, én is régóta követem és szeretem, mivel egyedülállóan izgalmas – illetve kiállításában is különlegesen igényes – kiadói vállalkozásnak tartom. De hát mondom, ezzel sokan vannak így, és joggal. Egyébként van itthon majdnem harminc kötet belőle, Salinger, Nietzsche, Machiavelli, Marcus Aurelius, Mijamoto Muszasi, A háború művészete stb. – őket pl. mind ebben a kiadásban (is) olvastam. A Beszélgetések és mondások – Konfuciusztól – e percben is itt kallódik valahol az ablakpárkány-dohányzóasztal-íróasztal Bermuda-háromszögben.

A 99 darab szöveg és az „egy költő-egy vers logika” szűkös keretnek hangzik. Milyen koncepció mentén válogattad a verseket?

Erre öt különböző, egymásnak is ellentmondó választ tudnék adni. Rengeteget foglalkoztam velük. Nem akartam antológiadarabokat, és nem akartam csupa ismeretlen verset sem, ami lapos kuriózummá komolytalanította volna az egész vállalkozást. Nem akartam tematikus válogatást, nem akartam „költők egymás közt” jellegű, az irodalom belügyeit tematizáló szöveget (ettől én egy kicsit épp fáradt vagyok, de ez vélhetően időszakos), nem akartam nagy istenes verseket, mert az önmagában megérne egy külön válogatást, politika szintén nem került bele. Szerettem volna ugyanakkor kevésbé ismert szerzőktől nagyon jó szövegeket, szerettem volna klasszikusoktól kevésbé ismert, mégis kiváló darabokat. És még hosszan sorolhatnám. Nehéz ezt utólag kívülről megmondani. Antológiát szerkeszteni idegállapot. Amikor minden nap hajnalig olvasol, egyik életművet – vagy minimum: a javát! – a másik után, minden lépés logikusnak tűnik. Két hónappal később szinte csak reménykedni tudok benne, hogy nem csináltam nagy butaságokat.

A kötet a magyar költészettörténet szűk kétszáz évét öleli fel. Miért döntöttél úgy, hogy a romantika előtti szövegeket nem válogatsz be?

Hadd pontosítsak: nem öleli azt fel, legföljebb abból válogat. És 99 ebből a szempontból a nullánál is kevesebb. A saját olvasatomban viszont nem egy hiánytalan költészeti panoráma létrehozására vállalkoztam – minthogy arra teljességgel alkalmatlanok lennénk, ez a formátum is és én is –, kizárólag arra, hogy hozok 99 verset, amiket szerintem érdemes, fontos és/vagy jó lenne minél többeknek elolvasni. Ezt félek, hogy sokszor el kell majd még mondjam: semmiféle kánonképző szándék nem volt bennem – sajnos, de hát épp csak a válogatás elkészítéséhez elegendő hübrisz volt itthon tartalékban. Persze ahol tudtam, igyekeztem olyan szerzőket is előszedni, akikkel klasszikusan nem szokás foglalkozni, próbáltam – ha már kánonok – a kánonon kívül gondolkodni.

Mi volt a munka legnehezebb része?

1. Olyan szerzőket beletenni, akikkel nem szívesen ülnék egy asztalhoz. Volt ilyen több is, de ez nem szakmai szempont.
2. Kiszórni olyanokat is, akiket kamaszkorom óta olvasok.

A kimaradt versek közül melyekért fájt legjobban a szíved?

Ezeket örömmel felsorolnám, de helyette, ha nem baj, hadd ajánljam inkább a szombat esti „Pingvin ovi” felolvasást az Instámon, ahol ezeket fogom összeszedni. Tizenegyet biztos. És nagyon jókat. Oda várok mindenkit szeretettel.

(Fotó: Valuska Gábor)