2008 óta működik a moly.hu közösségi oldal, ahol az olvasók értékelhetik az általuk olvasott könyveket, így a kortárs magyar szépirodalmat is. Hogyan kerültél kapcsolatba az oldallal?

Kiadói szakemberként találkoztam először a Mollyal, és rögtön nagy lehetőséget láttam benne. Nagyon gyors visszajelzéseket lehet kapni a Molyról, ami értékes, mivel Magyarországon nem ismerek olyan kiadót, amely tesztolvasókat tudna alkalmazni. Másrészt a könyveknek mindig is létezett kritikai visszhangja, az olvasói visszhang azonban kicsit más. Máshogy rezonálnak az olvasók és máshogy a szakma. A kiadóban mi gyakran csak a fogyási számokat látjuk, a Molyon viszont a szöveges értékelések közvetlen és fontos visszajelzést adtak az egyes könyvekről. Számomra hamar kiderült, hogy sokan veszik a fáradságot, hogy megírják a véleményüket egy-egy könyvről, komolyan végiggondolják a benyomásaikat, az érzéseiket. Azt szoktam mondani, hogy a Moly felhasználói kiadói szempontból nézve minősített olvasók.

A Facebookon számtalan könyves, olvasókörös csoport alakult. Ezek nem vették át a gyors visszajelzés szerepet a Molytól?

A Molyt nehéz összehasonlítani a Facebookkal, még akkor is, ha mindkettő közösségi oldal. A Moly honlapként kezdte a működését, de én inkább egy mobiltelefonos applikációhoz hasonlítanám. A Facebook folyamatos jelenidőt kínál, a Moly viszont lényegében olvasónapló. Bár kiadói emberként kezdtem használni, mégis nagyon hamar kielégítette azt a gyermekkori igényemet, hogy rögzítsem az olvasmányaim listáját. A Moly erre megoldást kínál azzal, hogy bármikor bejelölhetem, milyen könyvet olvastam, melyiket kezdem el éppen olvasni, illetve melyiket hagyom félbe. Ráadásul még a gondolataimat is feljegyezhetem egy-egy könyv kapcsán, látom mások véleményét, idézeteket a könyvekből. Mindez olyan, mintha a Facebookot a Bookline-nal vagy egy könyvtári katalógussal vegyítenénk.

A hagyományos kritikákhoz képest gyakran szokatlanul direkt visszajelzéseknek milyen fogadtatása volt a szakma, az írók, kritikusok, kiadók részéről?

A kiadók viszonylag hamar felfedezték az oldalt, regisztráltak a honlapon, megjelentek rajta a reklámjaik, játékaik, felhívásaik. Ami az írókat illeti, négy-öt éve elkezdtek beszűkülni a kulturális nyilvánosság terei, a nyomtatott folyóiratok helyzete kritikussá kezdett válni, lassan elkezdett fogyni körülöttük a levegő. Időközben a Moly is egyre népszerűbbé vált, ami felértékelte az oldal szerepét, a fiatal írók körében különösen. Az utóbbi években egyre jobban látszik, hogy az írók is követni kezdték a saját könyveik adatlapjait, az olvasói értékeléseket. Azt fontos megjegyezni, hogy ezek az értékelések nem kritikák. Persze, az olvasók komolyan veszik magukat, de ezek nem kritikák, hanem élmény alapú olvasói visszajelzések. Azt hiszem, mostanra mindez lassan mindenki számára letisztult.

A molyos közösség egyik részhalmaza a Merítés magazin. Hogyan jött létre a honlapon belül ez a felület, amelyhez a 2015-ben megjelent Merítés-díj megalapítása is kapcsolódik?

A Merítés magazin 2011 őszén indult, de én a kezdetek során még nem tartoztam a szerkesztők közé. Eleinte csak azt néztem, hogy akár kiadói szakemberként, akár magánemberként kik azok a kulcsfelhasználók, akikre figyelnem kell. A magazin megalapításának ötlete vargarockzsolttól származik, aki felvetette, hogy a Molyon belül annyi jó tartalom keletkezik, hogy érdemes azokból válogatást készíteni. Ehhez egyeztetni kellett az oldal tulajdonosával, Nagy Bencével, aki programozott egy hátteret, ahol a Merítés magazin megjelenhetett. Bence ennél nagyobb beleszólást nem is akart magának, ezt a felületet azóta is a felhasználók szerkesztik. A Merítés havonta jelenik meg tematikus válogatással, rovatokkal, a szerkesztői névsor pedig folyamatosan alakul. A Merítés-díjhoz való kapcsolódásom abból fakad, hogy magyar szakosként és kiadói szakemberként sem mindig azt olvastam és olvasom, amit szeretnék, miközben nagyon érdekel a kortárs magyar irodalom. A Molyon rengeteg olyan felhasználót ismertem meg, akik imponálóan sokat olvasnak, és eleinte csak arra gondoltam, hogy milyen jó lenne az ő ajánlásaikat látni. Amikor ezt felvetettem, azt hittem, hogy ebből is lesz majd egy alkalmi rovat a Merítésen belül. Aztán amikor elkezdtünk együtt ötletelni, annak egyszer csak az lett a vége, hogy megalapítottuk a Merítés-díjat.

Egyre több az irodalmi díj, és szerencsés esetben egy díj esetén tudható, hogy a zsűri milyen szempontok alapján hozza meg döntését. Hogyan fogalmaznád meg, miben más ez a díj, mint a többi irodalmi díj?

Ha jó marketinges lennék, akkor ide lenne egy frappáns mondatom, de inkább messzebbről kezdem. Amikor 2014-ben elkezdtünk gondolkodni a Merítés-díjon, akkor igazán komoly, egy konkrét könyvet kiemelő díjként csak az Aegon létezett, amely ráadásul minden műnemet, a szépirodalmi kiadványok összességét áttekinti. Az is látszott, hogy a zsűri kritikai, szakmai szempontok alapján dönt, és nem feltétlenül az olvasói szempontokat emeli ki. Nekem éppen akkoriban volt egy erős olvasásélményem, Dragomán Györgytől a Máglya. Látszott, hogy a könyv hatalmas közönségsiker, ugyanakkor azt is éreztem, hogy olyan kritikai problémákat is meg lehetne fogalmazni a regénnyel kapcsolatban, amelyek miatt az Aegon-díj megszerzésére nincs esélye, mégis megérdemelne valamiféle közönségdíjat, az azzal járó elismerést. Az ilyen művekre gondolva vetettem fel az ötletet a többieknek. Azt hiszem, a díjról szóló frappáns mondatom az lenne, hogy a Merítés-díj az olvasók díja.

Ha jól tudom, a Merítés-díj zsűrijében meglehetősen sokan foglalnak helyet. Miért választottátok ezt a megoldást?

A legnagyobb hazai és nemzetközi díjaknál általában négy-öt ember dönt, a mi zsűrinkben viszont 18-20 fő is szerepel évről évre. Ez azért is alakult így, mert nagyon fontosnak tartjuk, hogy a Merítés-díj megmaradjon olvasói díjnak. Azt gondoljuk, hogy minél szélesebb a zsűri, minél több olvasó egyesíti az erejét, annál biztosabbra lehet venni egy „átlagosabb” eredmény megszületését.

Hogyan lesz valaki a Merítés-díj zsűritagja? A magazin szerkesztői közül kerül ki ez a 18-20 ember, vagy évente cserélődik a zsűri névsora?

A Moly felhasználóinak tevékenysége nyilvános, látszik, hogy milyen könyveket olvastak, milyen értékeléseket adtak. Eleinte a potenciált láttuk egymásban. Olyan embereket szólítottam meg, akik sok kortárs magyar irodalmat olvastak, és azt kérdeztem tőlük, hogy hajlandók lennének-e akár háromszor ennyi kortárs magyar irodalmat is olvasni. Mára a zsűri munkája mintává vált a felhasználók számára, hat-hét év alatt elértük a célunkat, sikerült kialakítanunk egy konstruktív, beszélgetős teret a Molyon belül, és talán kedvet is csinálunk a friss könyvek olvasásához. Ennek eredménye, hogy az elmúlt években egyre többen a saját olvasói aktivitásuk révén kapnak felkérést tőlünk a zsűrizésre.

Idén az évtized könyvét keresitek a 2010 és 2019 között megjelent magyar nyelvű művek között. A szakmai zsűri döntése mellett ezúttal is lesz közönségdíj – ezt az olvasók által küldött toplisták összegzése adja ki. Honnan jött az ötlet, meddig várjátok a szavazatokat, és mikor válik nyilvánossá a végeredmény?

Az ötlet onnan jött, hogy a szépprózai zsűri 2014 óta állít elő minden év végén egy tízes listát az adott év általunk legjobbnak ítélt könyveiről, és folyamatosan hiányérzetünk van a 2014 előtti művek kapcsán. Visszamenőleg nem szeretnénk minden évet értékelni, ezért döntöttünk az egy évtizedet átfogó lista mellett. Elsősorban játéknak fogjuk fel ezt a szavazást, a cél inkább az, hogy bizonyos művekre – akár még egyszer – ráirányítsuk a figyelmet. Biztos vagyok benne, hogy bármilyen eredmény is születik, lesznek a listában olyan művek, amelyek nem mindenki számára közismertek. Abban továbbra sem hiszek, hogy egy ilyen lista meg tudja mondani, hogy melyik a „legjobb könyv”, mi csak szeretnénk ráirányítani a figyelmet az olvasásra. Ahogy a Merítés-díjat, úgy ezt a szavazást is egyfajta ajánlási listának tekintjük, olyan nyomnak, amelyen az olvasók elindulhatnak. Ami a technikai részleteket illeti: ezúttal nem csupán a Moly felhasználóit szólítottuk meg, február elsejéig bárki beküldheti e-mailben a saját listáját azokkal a szépprózai, első kiadású, magyar szerző által írt könyvekkel, amelyek 2010 és 2019 között jelentek meg. Február elején az eredményt is kihirdetjük majd. (A kiírás részletei itt olvashatók: https://meritesdij.wixsite.com/meritesdij/post/az-evtized-konyve)

A lírai művek között nem keresitek az elmúlt évtized tíz legjobb verseskötetét?

A kezdetektől fogva azt érzem, hogy a líra nagyon más terület, más mentalitás kell hozzá. Az első Merítés-díj után kialakult egy kisebb létszámú lírazsűri is – egy sokkal csendesebb, visszafogottabb társaság. Ők egyelőre nem is terveznek olyan szavazást a verseskötetek kapcsán, mint amilyet most mi a prózában elkezdtünk.

Tizenöt éve a Typotex Kiadó főszerkesztője vagy, molyos tagságodnak pedig nemrég volt a tizedik évfordulója. Mi az, ami miatt ott ragadtál, mi a legvonzóbb számodra a Molyban?

A Moly nagyon jó megoldást nyújt a rendszertelenségemre. Jó érzés látni, hogy hét-nyolc évvel ezelőtt éppen milyen könyveket olvastam, és milyenek voltak az első benyomásaim azokról a könyvekről. Számomra a Moly tényleg egy olvasónapló. Könnyen átlátható, letisztult rendszer, nekem ez a legfontosabb. Minden más csak extra: kapcsolattartás a többi felhasználóval, mások könyvértékeléseinek figyelemmel kísérése. Úgy használom a Molyt, mint egy szuperalkalmazást.