(1) Milyen könyvet olvastál legutóbb, hogy tetszett? 

Most a Könyvterasz szerkesztőjeként összehasonlíthatatlanul többet olvasok, mint korábban. Legutóbb tehát Zadie Smith esszéit (Sugallatok), Tompa Gábor verseit (Van még könyvtár Amerikában?) és Einar Kárason kisregényét (Viharmadarak) olvastam. Ja, és beékeltem Anne de Courcy izgalmas történelmi áttekintését (Chanel a Riviérán). Ezek inkább tetszettek (főként Tompa versei), mint nem, de az igazán maradandóig Éric Vuillard Goncourt-díjas esszéregényéig kell visszamennem, a Napirendig, amely a második világháború elejéről mesél igen tanulságosan. Olyan, mint egy fekete komédia. Csak a mi nagy pechünk, hogy meg is történt.

(2) Melyiket tartod az idei év legjobb magyar és világirodalmi kötetmegjelenésének?

Ilyenekben én nagyon nehezen nyilatkozom. Már azért is, mert rendszerint hajlamos vagyok elfelejteni az év elején olvasott és megjelent könyveket. Azt viszont tudom, hogy odáig voltam Nádasdy Ádám novelláiért (A szakállas Neptun), szerettem Pető Péter második regényét (Halálka), és nagyon rajongtam Linn Skåber kamaszmonológjaiért (Szívem egy bezárt bódé). De még vár rám Tompa Andrea és Bereményi Géza regénye. Csak ha elolvastam őket, akkor lesz teljes az év.

(3) Melyeket tartod az év legfontosabb publikációinak a Jelenkor folyóiratból és/vagy a Jelenkor Online-ról?

Danyi Zoltán regényrészlete maradt meg bennem leginkább a nyári összevont számból.

(4) A koronavírus-járvány 2020-ban fenekestül felforgatta az életünket, beleértve a kulturális életet is. Mihez volt a legnehezebb alkalmazkodni, mi hiányzott a legjobban, és mi az, amit esetleg megváltoztatott benned ez az időszak?

Színház, mozi, nyüzsgés. A céltalan kóborlások. Persze sok mindent pótol az olvasás, de mindent azért nem. De igyekeztem az esetleges rossz felé induló változásokat is munkával, sok munkával elnyomni. Mert amíg fogalmazok, addig él az az illúzió, hogy én irányítok. Aztán úgyis mindent felülír a valóság. Szóval: punnyadósabb, kényelmesebb, befelé fordulóbb lettem. Igazi otthonülő.

(5) Ha visszagondolsz az elmúlt évre, mire emlékszel a legszívesebben?

Most önző leszek: a Könyvterasz indulására. Ketten hoztuk össze a feleségemmel a könyvkritikákkal, ajánlókkal, interjúkkal foglalkozó oldalt. Saját zsebből, saját nekibuzdulásból. És nagyrészt szerelemből. Kicsit a Népszabiban olvasott Könyvszemle folytatása, az írógárda nagyrészt ugyanaz. Őszintén szólva rég voltam ennyire büszke, mint most, amikor a kollégák remek írásait olvasom az oldalunkon. A másik nagy büszkeség, pedig semmi részem nem volt benne, az indexesek és az SZFE diákjainak kiállása. Ha van valami, amiért nem látom olyan borúsnak az ország jövőjét, akkor az leginkább miattuk van.

(Fotó: Szabó J. Judit)