(1) Milyen könyvet olvastál legutóbb, hogy tetszett?

Vas István 1977-ben megjelent összegyűjtött verseinek önálló címekkel ellátott három kötetét. És nagyon. Az Ötven felé a konkrét, sőt hétköznapi élet transzcendenciájának csodálatos nagy verse, és épp ma este olvastam a Párbeszéd két ismeretlen közöttet, az se semmi: „Nem akarok / Átlépni sehová, ha nem úgy, aki vagyok”. Ezektől a versektől tulajdonképpen nem is egészen függetlenül Az erősebb lét közelében című tanulmánykötetet olvasom folyamatosan, már nem először. Ez Tandori sok remekműve között is egészen kivételes darab: a XX. századi magyar költészet általa félhosszú versnek nevezett jelenségeiről szól, két verseskötettel a háta mögött, a saját műhelyproblémáival szoros összefüggésben. (De ezt, épp a Jelenkorban, már részletesebben is megírtam.)

(2) Melyiket tartod az idei év legjobb magyar és világirodalmi kötetmegjelenésének?

Az általam olvasott magyar kortárs kötetek közül Bereményi Magyar Copperfieldje, Halász Rita Mély levegője, Markó Béla Egy mondat a szabadságról című verseskötete és Báthori Csaba kétkötetes önéletírása, a Szó szerint minden tetszett a legjobban. Szerintem magukért beszélnek: ha az olvasó ad nekik harminc-negyvenoldalnyi bizalmat, meghálálják. A friss világirodalomból inkább mondok 2019-est, amit idén olvastam, mint olyan 2020-ast, amire csak kíváncsi vagyok: Zadie Smith Swing Time című regénye tetszett a legjobban, a történetvezetés, a karakterrajzok és az ábrázolt világ magyar szempontból elképzelhetetlen földrajzi tágassága miatt.

(3) Melyeket tartod az év legfontosabb publikációinak a Jelenkor folyóiratból és/vagy a Jelenkor Online-ról?

Csak a printről beszélnék, és abból se tudok mindent felsorolni. Keresztesi József Bertók László emlékének ajánlott versénél (december) személy szerint nem olvastam megrendítőbbet, felemelőbbet 2020-ban, és nemcsak a Jelenkorban, de más lapban sem. Ráadásul ez az általam ismert első olyan komoly vers, amelyen a járvány is rajta hagyta a nyomát. (Keresztesi visegrádi ösztöndíjasként Prágában írt egy még ennél is szebbet, de az egyelőre kéziratban van – gondolom, annak méltatására jövőre lenne itt mód.) Hangay Nikolett (november) egyszerűen a Jelenkor felfedezettje. Nagyon örülök, hogy Michel Houellebecqnek néhány korábbi szórvány után ismét megjelentek magyarul – októberben, Szeder H. Réka fordításában – versei; hátha kötet is lesz egyszer. Tverdota György József Attila-tanulmánya ugyanott egészen nagyszerű: sokan vagyunk, akik most már nagyon várjuk a monográfiát. Várady Szabolcs Két szerelmes csókolkozott, Apollinaire harangozott című írását (szeptember) olvasva nagy öröm, hogy a költőben mintha aktivizálódott volna az esszéista, nem tudom, hogy a műfordítói munka melléktevékenységeként vagy éppen fordítva, de ez mindegy is. A Csordás-interjú (július–augusztus) kihagyhatatlan. Legfőbb ideje lenne észrevenni, hogy Csehy Zoltán a nemzedéke egyik legjobb költője lett: erre jó alkalmat jelentenek a májusi számban megjelent versei. A kritikák közül ugyanabból a számból Krupp József Kerber Balázs könyvéről szóló recenzióját emelném ki. Szeretem Krupp hideg tűjét, kritikusi impassibilitéjét, amelynek mozgása mindig az erős olvasásélmény és az egyértelmű, de ritkán direkt értékítélet közvetítésének van alárendelve. Nagyon örülök annak, ahogy Tóth Orsolya – ugyanott – Bíró-Balogh Tamás igen szórakoztató filológia tanulmánykötetét méltatta.

(Helyenként persze lennének kifogásaim is, de azokat esetleg majd szóban.)

(4) A koronavírus-járvány 2020-ban fenekestül felforgatta az életünket, beleértve a kulturális életet is. Mihez volt a legnehezebb alkalmazkodni, mi hiányzott a legjobban, és mi az, amit esetleg megváltoztatott benned ez az időszak?

Azt hiszem, az irodalom művelői – legalábbis amikor irodalmat művelnek – nem tartoznak a járvány által legkomolyabban érintett csoportokba. Írni karanténban is kitűnően lehet. Könyvbemutatók persze maradnak el, de nevetséges lenne ezen lamentálni, amikor másoknak megszűnik a munkahelyük, vagy meghal valaki a szeretteik közül. Ettől – bár ez nem is egészen biztos – független az SZFE feldúlása, ami gyalázat. A kulturális élet egyes állami szereplőinek enyhén szólva kezdetleges gondolatiságú megnyilatkozásai is elfogadhatatlanok, főleg, hogy éppen tőlük várnánk árnyaltságot.

(5) Ha visszagondolsz az elmúlt évre, mire emlékszel a legszívesebben?

A publikusak közül hirtelen a nyár, néhány hal kifogása (majd visszaengedése) jut eszembe, intenzív munkák, mászkálások, beszélgetések. A szomszédunkba települt egy pizzéria: a motoros futár csak átsétál a rendeléssel, ami mégse hűl ki sose – ez meglepően jó. Az irodalommal szorosabban összefüggő dolgok közül Billy Collins Az a baj a költészettel címmel megjelent verseskötetét mondanám, ennek válogatásán, fordításán évekig dolgoztunk a Jelenkor Kiadóval.