(1) Milyen könyvet olvastál legutóbb, hogy tetszett? 

Az év egyik legmeghatározóbb olvasmányélményét köszönhetem Halász Rita Mély levegőt című regényének. A szerző az előző években remek novellákkal jelentkezett folyóiratokban, ezért arra lehetett számítani, hogy novelláskötettel debütál majd a könyvpiacon, ehelyett váratlanul egy prózapoétikai megalkotottság és a narrációs technika tekintetében is igen átgondolt regénnyel jelentkezett. A szöveg rendkívül problémaérzékenyen teszi láthatóvá azt az áthidalhatatlannak látszó szakadékot, amely a katolikus hitelvek és egy mai hívő hétköznapi gyakorlatai, illetve tapasztalatai között tátonganak. A retorikai teljesítmény egyik fontos komponense a játékba hozott vallási tételek és a tabukat felszámoló, leplezetlen énelbeszélés közti feszültség.

Az egyes szám első személyű narrátor a hozott családi minták elleni lázadástól kezdve a gyerekneveléssel kapcsolatos dilemmákon és a családon belüli bántalmazás elszenvedésén át a válási procedúrával kapcsolatos nehézségekig sokféle tapasztalattal szembesíti az olvasót. A válásban tetőző stációkon vezet végig a könyv – nyilván nem véletlen, hogy a regény épp tizennégy fejezetből áll –, csakhogy itt Krisztus szenvedéstörténete helyett egy fiatal családanyáét követhetjük nyomon, aki ha az emberiséget nem is tudja megváltani, legalább a saját életkörülményei megváltoztatására képesnek bizonyul.

(2) Melyiket tartod az idei év legjobb magyar és világirodalmi kötetmegjelenésének?

Miután az előbb már megtettem, a hazai megjelenések közül nem emelnék ki egyetlen kötetet, inkább arra utalnék, hogy 2020-ban több értékes, kockázatvállaló első verseskötet is megjelent. Biró Krisztián Eldorádó ostroma, Gál Hunor Kartonfless, Kállay Eszter Kéz a levegőben, Kemenes Henriette Odú és Székely Örs Ostinato című könyvét más-más miatt kedveltem, de mindegyiket erős debütálásnak tartom. A világirodalmi megjelenéseket kevésbé követem naprakészen, de a norvég irodalom fiatalon elhunyt mizantrópja, Tor Ulven Türelem című verseskötete Vajna Ádám fordításában igazán delejező, a maga hermetikus versnyelvével.

(3) Melyeket tartod az év legfontosabb publikációinak a Jelenkor folyóiratból és/vagy a Jelenkor Online-ról?

A szépirodalmi publikációk közül a legemlékezetesebbek Takács Zsuzsa K. I. leveleire című verse a 2020/3-as Jelenkorból, Aczél Géza (szino)líra – torzószótárának kiemelkedő darabjai és Oravecz Imre Alkonynaplójának érdekfeszítő részlete a 2020/6-os számból, valamint Garaczi László Weszteg című verse a 2020/9-esből.

Cseke Ákos Anagnószisz – Jegyzet az olvasásról című esszéje a szövegek befogadásának radikális fordulatot, sőt, olykor egyenesen megtérést hozó pillanatait vizsgálja a 2020/3-as számban, rákérdezve arra is, vajon előállhat-e még egyáltalán manapság ez a szorosolvasást felfüggesztő, a művet lényegében háttérbe szorító elrévedés, semmibe meredés, tehát a szöveggel való szembesülés megvilágosító erejű meditációként.

A kritikák közül Radnóti Sándor A műkritikus című írására szeretném felhívni a figyelmet, amely P. Szűcs Julianna Nagytotál – Magyar összképek a múzeumban, a tárlaton és a nyilvános térben 2009 és 2018 között című könyvével foglalkozik a 2020/6-os számban. A kritika – mint azt címe is jelzi – a konkrét reflexión túl jónéhány olyan általános műkritikusi erényt is sorra vesz, amelyek a képzőművészeti írással foglalkozni szándékozók számára hasznos kiindulópontul szolgálhatnak, támpontokat adva az önreflexióhoz

(4) A koronavírus-járvány 2020-ban fenekestül felforgatta az életünket, beleértve a kulturális életet is. Mihez volt a legnehezebb alkalmazkodni, mi hiányzott a legjobban, és mi az, amit esetleg megváltoztatott benned ez az időszak?

A visszahúzódás nem okozott meghasonlást, épp ellenkezőleg, arra döbbentett rá, hogy ismét és tartósan több időt kell szentelnem a befelé figyelésre, de azért persze hiányoznak a kiállítások, a színházi előadások, a felolvasások, a rendhagyó irodalomórák és leginkább a MODEM kávézójában tartott Versműhely-alkalmak, pontosabban ez a kis társaság, amelynek tagjai nemcsak szakmailag fejlődtek sokat az elmúlt években egymást segítve, de igazi szeretetközösséggé értek össze.

(5) Ha visszagondolsz az elmúlt évre, mire emlékszel a legszívesebben?

A sok nehézség ellenére akadtak szép számmal fontos döntések, maradandó szakmai élmények, és személyesek is, hiszen 2020-ban volt az eljegyzésem. Jó visszagondolni a Hajdúböszörményi Írótáborra, amit a pandémia első hulláma után, nyáron még maszk nélkül tarthattunk meg, igaz, a szokottnál kisebb létszámmal, de tényleg felszabadultan. A szemináriumom keretében ezúttal az automatikus írást is kipróbálhatták a csoport tagjai, ami nagyon izgalmas eredményeket hozott. Időközben 10 éves lett a KULTer.hu, amit ősszel már csak maszkban ünnepelhettünk meg régi és jelenlegi szerkesztőkkel, szerzőkkel és elhivatott olvasókkal együtt. Megindító volt együtt visszatekinteni erre az időszakra, lezárni egy életszakaszt, és megnyugtató, hogy úgy adhattam át a főszerkesztői stafétabotot, hogy a szerkesztőgárdával együtt a honlap is megújult. Közben magamon is dolgoztam, sikerült megszelídíteni és elviselhetőbbé tenni egy-két régóta hurcolászott traumát, megérteni néhány önkéntelen reflexet, levonni a mérleget, meghatározni a közeli és távolabbi célokat.

(Portréfotó: Som Balázs)