(1) Milyen könyvet olvastál legutóbb, hogy tetszett? 

Általában egyszerre olvasok könyveket. Így lett nagyjából együtt Sofie Oksanen: Sztálin tehenei, a Büszkeség és balítélet meg a Jane Eyre újraolvasása. Ebből a random válogatásból Jane Austen nyűgözött le igazából. Százszor jobban, mint 15 éve, amikor először olvastam.
 

(2) Melyiket tartod az idei év legjobb magyar és világirodalmi kötetmegjelenésének?

Sok régi és kicsit régi könyvet olvastam és kevés 2020-ast, azok viszont nem tetszettek, így kitérnék a válasz elől.
 

(3) Melyeket tartod az év legfontosabb publikációinak a Jelenkor folyóiratból és/vagy a Jelenkor Online-ról?

Nem tudom, a legfontosabb-e, de nagyon szerettem a karantén-körkérdést. 
 

(4) A koronavírus-járvány 2020-ban fenekestül felforgatta az életünket, beleértve a kulturális életet is. Mihez volt a legnehezebb alkalmazkodni, mi hiányzott a legjobban, és mi az, amit esetleg megváltoztatott benned ez az időszak?

Legjobban a másik ember fizikai jelenléte hiányzik nekem a tartós home office, fél- vagy teljes karantén időszakokban. Ilyenkor nem kizárólag a hozzám közel állók igazi jelenlétére vágyakozom, hanem azokéra is, akikkel hétköznapi vagy munkakapcsolatban vagyok. Ezekben a napokban még egy félidegennel való közvetlen találkozás is jobban feltölt, mint sok hosszú skype-beszélgetés közeli ismerősökkel. Mintha nem élhetnénk anélkül, hogy valóságosan belekiabáljunk egymás szavába egy igazi térben. Másrészt vannak időszakok, amikor élvezem a bizonytalanságot. Néha sikerül belefeledkezni és pozitívan megélni azt, hogy kiszolgáltatottak vagyunk, és nem uraljuk a sorsunkat. Ez néha több szabadságot hoz, mint amit az eddigi években megéltem. De persze máskor meg több szorongást is.
 

(5) Ha visszagondolsz az elmúlt évre, mire emlékszel a legszívesebben?

Arra emlékszem szívesen, amikor a tavaszi karantén után újra találkoztam a családommal. Más volt, mint korábban.

Fotó: pagony.hu