2017-ben Ady 140. születésnapján nyílt meg a Három Holló az Erzsébet híd mellett, ahol a kezdetektől fogva jelentős kulturális élet zajlik – színházi előadásokkal, irodalmi estekkel, koncertekkel. Miért tartottad fontosnak ezt az irányt, és hogyan sikerült megvalósítani a terveket?

Szívügyem a kávéház. Igazán fáj, hogy szigorú értelemben véve Bécsben még több mint száz kávéház létezik, él és virul, Pesten pedig jóformán egy se. Nagy öröm számomra, hogy a Duna Orfeum és a Három Holló színpad alvilágában bőséges teret kap a kultúra. Ezekben a terekben már jól megmutatkozott, hogy mire képes a hely. Nagyon hálásak vagyunk a piarista rendnek, hogy ezt a kulturális kincset ránk bízták. Számomra és számunkra viszont csak akkor lesz igazán sikeres az egész komplexum, amikor majd reggel nyolckor finom reggelivel tudunk szolgálni, öt friss napilap társaságában, és még éjjel egykor is kapható lesz egy tál meleg leves. Ettől még messze vagyunk sajnos. Lassan három éve csak félig vagyunk nyitva. Megnyitásunkat követően szinte azonnal beköltözött egy szörnyű építkezés a bejáratunk elé, mely megnehezítette a láthatóságunkat, megközelítésünket, működésünket, most, hogy az építkezés befejeződött, a vírus a legveszélyesebb ellenségünk. Nem gondoltam volna, hogy valamikor a sima normalitás lesz a legnagyobb vágyam, de ez is eljött.

Büszke vagyok a csapatunkra, akikkel minden nehezítő körülmény ellenére ilyen fontos, élő és általában bájos hely lettünk, de úgy érzem, hogy a Három Holló igazán még mindig nem bújt ki a tojásból. Mi mindent megteszünk, hogy a három tojás meleg maradjon. De nem tagadom: repülni szeretnék. Rengeteg akadályt túléltünk már, ki fogunk bújni abból tojásból.

Az elmúlt években mik voltak a legnépszerűbb programjaitok, kulturális rendezvénysorozataitok? Mire vagy a legbüszkébb?

Arra, ami egyáltalán nem függ össze a személyemmel. Amikor meglep a hely engem is. Amikor életet látok, ami nélkülem nem létezne, de nélkülem jött létre. „Az élet él és élni akar.” Az a legszebb.

És arra is büszke vagyok, hogy milyen színes madár a holló. Színház és zene, tánc és irodalom, kórus és kiállítás, buli és vita, film és fotó, magyar és nemzetközi, beszélgetések és magányosság, fiatalok és öregek, nők és férfiak, ez nem semmi, egy helyen, egy bőr alatt.

A járványhelyzet miatti leállás hogyan befolyásolta a Három Holló működését? Terveztek-e valamilyen átfogó változást, hangsúlyeltolódást a mindennapokban a járvány hatására?

A járvány tervez és kényszerít, mi pillanatnyilag „csak” túlélni igyekszünk, vidáman és éberen, a szabadságra várva. Most megint szüneteltetnünk kell a folyamatos nyitva tartást, majdnem minden rendezvényt lemondtunk. Igyekszünk olyan alternatívákat kínálni, melyek reagálnak a koronavírus okozta helyzetre. A közösségi iroda projektünk is ilyen kísérlet. Napközben 10-15 főben korlátozzuk a látogatóink számát, akik előzetesen regisztrálnak nálunk. Így teremtünk számukra biztonságos helyet, ahol távolságot tartva, nyugodtan dolgozhatnak, jó kávét, reggelit, ebédet, továbbá nyomtatási és fénymásolási lehetőséget kapnak, gyermekeiket pedig a lenti terekben szakértők felügyelik.

Az igazi cél viszont nem változik: egy kávéház mint igazi szellemi köztársaság, rengeteg kulturális eseménnyel.

Ősszel milyen kulturális programokra számíthatnak a látogatóitok?

Főleg virtuálisan dolgozunk tovább, talán egy-egy kisebb-nagyobb rendezvényt lebonyolítunk, de ez nagyban függ a vírushelyzettől, a hatályos rendeletektől. Sajnos egyre aggasztóbbak a számok. Pedig igazán hangos programmal készültünk Ady születésnapjára (november 22.). Egy nappal később pedig Paul Celan lett volna százéves. Két költő; irodalmi őrangyal és egyben iránytű is. Látszólag megint keresztbe tesz valami a terveinknek. Türelmesen várunk. Edzve vagyunk.

Ha csak az elhatározásodon múlna, kiket látnál legszívesebben a Három Hollóban fellépőként?

Nekem az egész Duna-térség a választott hazám. Tőlünk ötven méterre folyik a Duna. Régi álmom, hogy lesz még hajónk is (milyen jól cseng: Három Holló Hajó). Az Erzsébet híd mint szellemi kikötő. Ott találkozik Odessza és Regensburg, Ulm és Mohács, Bécs és Újvidék, Szentendre és Csepel. Ennyi.

(Fotó: © Bwag/Wikimedia)