A Katlan a kezdetektől fogva a hazai kulturális élet jelentős helyszínévé vált – a számtalan rendezvénynek olyan települések adnak otthont, mint Nagyharsány, Kisharsány, Beremend, Villánykövesd. Miért tartottátok fontosnak, hogy létrehozzátok, és hogyan sikerült megvalósítani a terveket?

2020-ban a 2008-as terveinkről már nem tudunk igazán hitelesen beszámolni. Az akkori terveket eleve rengeteg személyes motívum és véletlenszerű esemény befolyásolta, most pedig már csak abból tudunk fogalmazni, ami azóta történt. 2008 tavaszán volt már egy találkozásunk a Vylyan Teraszon a környező falvak vezetőivel, de akkor még csak ábrándoztunk a közös jövőről. Annyi kiderült, hogy bennünk sok az energia és az ambíció, bennük pedig egyértelmű a fogadókészség. Aztán a sors a kezünkre játszott: 2008 júniusában kiderült, hogy elmarad a Művészetek Völgye, ahol évről évre szerveztük a Bárka Kikötőt, és bennünk felébredt a „csakazértis” és a dac. Csináljuk meg a magunk fesztiválját, mégpedig azonnal! És másfél hónap alatt megszerveztük. Kicsi volt, de a miénk. Ez aztán növekedett, erősödött, egyre több baráttal és látogatóval, egyre több programmal és közös boldogsággal. Lett, ami lett: egy olyan közösségi esemény, ahol minden minőséget felmutató műfaj egyenrangú, és ahol az emberek nemtől, kortól, bőrszíntől, pártállástól függetlenül a jobbik részüket mutatják fel. Ezt nevezzük mi „másik Magyarországnak”. Ezt az ötnapos kis szigetet szeretnénk mi létrehozni évről évre, de már rég nem mi, ketten, hanem mindenki, aki ott megjelenik. Hogy ezt tudtuk-e már, terveink között szerepelt-e már 2008-ban? Talán nem. De azzal áltatjuk és biztatjuk magunkat, hogy ez a lehetőség bennünk volt. Kettőnkben és mindazokban, akik időközben hozzánk csapódtak. Most már ennek a „másik Magyarországnak” a felelőssége is szorít és nyomaszt bennünket, és az év többi 360 napján bizony sokszor lehetetlennek tűnik, hogy ez megszülethessen. De pont ezért akarjuk. Csakazértis.

Az elmúlt években mik voltak a legnépszerűbb programjaitok? Mire vagytok a legbüszkébbek?

Ha az a legnépszerűbb, amin legtöbben vannak, akkor sorolhatjuk a nagyharsányi rock-koncerteket a Kiscsillagtól a Quimbyig, a 30y-tól a Wombóig. Csakhogy ugyanilyen sokan vannak a beremendi Mozart- és a Beethoven-koncerteken is, szerencsére. De minek nevezzük azokat a színházi előadásokat, amelyekre az éjszakai „sorbanfekvés” után kap (vagy nem kap) sorszámot az a néző, aki a földön ülve vagy a bordásfalról lógva nézi végig a Pintér Béla által rendezett Szutyok című produkciót vagy a Vidnyánszky Attila által rendezett Szarvassá változott fiút? (Szándékosan mondjuk ezt a két nevet, mert szándékunk szerint az Ördögkatlan az a híd, amin nem egymásnak feszülünk, hanem egymást elfogadva, egymást előre engedve közlekedünk.) És kevésbé népszerű-e a találkozás Krasznahorkai Lászlóval vagy Háy Jánossal, csak mert a Vylyanra vagy a Mokos Színháztermébe 3-400 ember fér? Büszkék vagyunk számtalan programra (felesleges sorolni), de még büszkébbek vagyunk arra a sokezer emberre, akitől igazán jó a Katlan.

A járványhelyzet miatti leállás hogyan befolyásolta az Ördögkatlan szervezését? Mi tudható most az október végére áthelyezett alternatív rendezvényetekről?

Megszerveztük a július 28. és augusztus 1. közti programot, aztán még mielőtt meghirdettük volna, lefújtuk azt. Immár összeraktunk egy programot az október 22. és 25. közötti időszakra is, és most várjuk a híreket. Szeretjük tartani a szavunkat, ezért augusztus közepéig várunk a műsor meghirdetésével. Amit most is bizonyosan ki tudunk mondani: ha tud lenni Ördögkatlan Napok, akkor számos okból fájó szívvel szűkítjük a területet: csak Nagyharsányban és Beremenden leszünk. Ennek egyik oka a szerény költségvetés. De bármily szerény is az, tudatában vagyunk annak, hogy a fellépők is, a látogatók is sok-sok veszteséggel küszködnek – ezért azt a gesztust tesszük, hogy a helyiek ingyen jöhetnek a programokra, mások pedig egy korábbi napijegy áráért (4900 Ft) vásárolhatnak bérletet a három és fél napra. És ha a vírus engedi, lesz Wombo és Mulatság, lesz operabeavató és sok-sok irodalom. És ültetünk egy csomó fát.

Ha csak az elhatározásotokon múlna, kiket látnátok legszívesebben a Katlanon fellépőként?

Ezt a kérdést csak játéknak tudjuk tekinteni, hiszen az elmúlt 12 év sokezer fellépőjét mind szívesen láttuk. De azért válaszolunk, pontosabban álmodozunk egyet, végül is az Ördögkatlan is közös álmokból született. Például Zsótér Sándor Galilei-rendezését szeretnénk a Katlanban látni, mert ez azt jelentené, hogy Törőcsik Mari visszatért a színpadra. Utána pedig nem lenne ellenünkre egy Tom Waits-koncert a Szoborparkban.