Mely szövegeket emelnéd ki a Jelenkor idén megjelent szépirodalmi publikációi közül?

A kérdés szerencsére többes számban fogalmaz: túlságosan nagy a választék. Nagyon súlyos, komor, mélyvilági szám lett az áprilisi, kiváló prózákkal; és nem szívesen értékelek regényrészleteket, de Schmal Róza Fordul a troli című írása a decemberi számból sok jót ígér a leendő regényre nézve. Még két könnyedebb írást emelnék ki: Keresztesi József Brehm-versét (július-augusztus) és Tandori Dezső rajzait és verseit a decemberi számból.

Mit tartasz az év legfontosabb értekező szövegének (kritika, esszé, tanulmány) folyóiratunkban?

Csalok: két (összefüggő) blokkot emelek ki, vagyis nem egyetlen szöveget, hanem rögtön nyolcat, de ezek szorosan kapcsolódnak egymáshoz: a januári és februári számban a két háború közötti konzervatív irodalomról szóló tanulmányok sora rendkívül érdekes és aktuálisan nagyon fontos publikáció.

Melyik szöveget tartod a legemlékezetesebbnek a Jelenkor honlapjáról?

Anghy András írása V Májerszky Róbert „Nagypécs”-víziójáról hihetetlenül érdekes volt – annak idején kimaradt nekem ez a tanulmány, örülök, hogy felkerült a honlapra. A dilettantizmus, megszállottság és zsenialitás hasonló (bár korántsem olyan sikeres) elegye, mint Csontváry esetében.

Melyik volt a legjobb magyar, illetve világirodalmi kötet 2013-ban?

A legjobbnak, ha egyet szabad csak megnevezni, Simon Márton Polaroidok című kötetét tartom: mert arra késztet, hogy gondoljuk újra a vers, a ciklus, a kötet fogalmait, mert egyszerre humoros és megrázó, olvasmányos és nehezen emészthető. A világirodalomból a 2012 végén megjelent nagy német regény, Eugen Ruge: A fogyatkozó fény idején (ford.: Győri László, Európa) volt a legemlékezetesebb. Bonyolult szerkezetű, mégis áttekinthető, és nagyon magyar mű – a szocialista blokkban élő (és azt túlélő) emberek elhallgatásairól, szorongásairól, történetéről.

Melyik idegen nyelvű könyv magyar fordításának örülne legjobban? Nem követem naprakészen a világirodalom alakulását – de néhány klasszikus még mindig nincs, vagy alig van lefordítva. Georges Perec? Hugo von Hoffmansthal? Jean Paul? Tristan Tzara? Nem is szólva a kelet- és közép-európai irodalom nagyjairól – van behoznivalónk.

Az "Éves lapzárta" rovat korábbi válaszadói:

Keresztesi József >>

Vörös István >>

Deczki Sarolta >>

Takáts József >>