Mi a legnagyobb változás a munkájában a járvány előtti helyzethez képest?

Az egyetem Művészeti Karán tanítok, a legnagyobb változás számomra az volt, hogy megszűnt a személyes, közvetlen kapcsolatom a hallgatókkal. Az óráim miatt persze kommunikáltunk egymással, de az órákon kialakult párbeszédek, beszélgetések nagyon hiányoztak. Mivel kis létszámú csoportokban tanítunk, ezért nagyon közvetlen a kapcsolatunk, sok mindent megtudunk egymásról ‒ a digitális eszközökön keresztül persze lehetséges kommunikálni, de beszélgetni szerintem nem. Próbáltam alkalmazkodni a helyzetükhöz, és olyan témákat, fogalmakat belevinni a feladatokba, amelyek aktuálisak lehettek számukra a karantén miatt. Nagyon érdekes élmény volt rajzórát tartani távoktatásban, egészen más dolgokra lettem figyelmes, felfigyeltem olyan más szempontokra is, amelyekkel eddig nem is foglalkoztam.
 

Hogyan próbál alkalmazkodni az új helyzethez? Születtek-e tervei vagy akár megvalósított projektjei a karanténban?

Nagyon nagy változást hozott a karantén a családi életünkben szűkebb és tágabb értelemben egyaránt. Konkrétan új munkáim nem születtek, de elég sokat fotóztam az utóbbi időben, ami számomra gyűjtési folyamatnak tekinthető. Általában saját környezetemet figyelem, a városi táj érdekel és annak változásai, illetve az utcákon, közterületeken található, számomra izgalmas formákkal, szerkezettel rendelkező objektumok. Van egy furcsa tulajdonságom, nehezen viselem el, ha valamit lebontanak, nosztalgikusan tekintek olyan helyekre és épületre is, amelyekhez soha nem volt semmi közöm, most éppen ezen a témán dolgozom kollázsok formájában. A fotók másik részét pedig szobrok létrehozására használom úgy, hogy még emlékeztessenek az eredeti tárgyra, de már újabb, átírt formákban jelenjenek meg. 
 

Fedezett-e fel olyan művet az elmúlt időszakban, amellyel különben nem találkozott volna?

A karantén alatt egyre több színház kezdett online közvetített előadásokat megosztani, így sikerült megnéznem Örkény István Macskajáték című előadását Mácsai Pál rendezésében az Örkény Színház jóvoltából. Nagyon régen láttam, de már tervben volt, hogy megnézem ismét Bódy Gábor Nárcisz és Psyché című filmjét, a Filmarchívumnak köszönhetően erre is lehetőségem adódott.

(Fotó: art.pte.hu)