Ha a líra exportja és importja szünetel

Mely szövegeket emelnéd ki a Jelenkor idén megjelent szépirodalmi publikációi közül?

Memóriagyakorlat. Mit is olvastam idén? És hol? A kezem ügyében heverő Jelenkor-számokhoz (akad jó néhány), és a honlap archívumához fordulok sietve. Az idén volt? Biztos, hogy Borbély Szilárd és Wirth Imre versei a decemberi számban, mind a kettejüké másként és másért, de élményt jelentettek. A korábbi számokból Bertók, Oravecz, Gerevich András versei. Ó, korántsem a teljesség igényével és kizárólag kedvenc műfajomra, a lírára szorítkozva.

 
Mit tartasz az év legfontosabb értekező szövegének (kritika, esszé, tanulmány) folyóiratunkban?

Inkább egy blokkot említenék, az első számból, Veres András, Angyalosi Gergely, Deczki Sarolta, Szénási Zoltán írásait az új reneszánszukat élő szélsőjobbos magyar klasszikusokról. Nagyra tartottam ebben az összeállításban, hogy nem elégszik meg a politikai alapú lesöpréssel, hanem valóságos irodalomtörténeti és esztétikai mérlegre teszi ezeket az eléggé különböző színvonalú és habitusú szerzőket és műveket. A tanulmányírók megpróbálnak szellemi életet csinálni a kulturális köztér politikai szemétlerakóvá lett régióiból. Fontos tett és igyekezet.

Melyik szöveget tartod a legemlékezetesebbnek a Jelenkor honlapjáról?
Éppenséggel most nekem Pályi András Camus-ről szóló írása a legizgalmasabb, véletlenül magam is elővettem Camus-t mostanában. Nem halványuló írói nagysággal találkoztam, és nem mellesleg egy csodálatos emberrel, akinek a gondolkodására ma nagy szükség lenne az elposványosodó magyar Alföldön. Köszönet Pályinak a szép emlékeztetőért.

Melyik volt a legjobb magyar, illetve világirodalmi kötet 2013-ban? Melyik idegen nyelvű könyv magyar fordításának örülnél legjobban?

Két nemzedéktársam és barátom regénye volt fontos olvasmányom nyáron és ősszel. Tóth Krisztina: Akvárium. Kun Árpád: Boldog észak. E művek súlyáról és jelentőségéről sokat gondolkodom ma is. A világirodalomból Jiří Weil: Mendelssohn a tetőn c. regényét emelném ki.

Nagyon szeretném viszont, ha a kortárs és klasszikus világlíra fordítása nem állt volna meg szinte teljesen mára. Szerintem nem lehet fogalmunk a világról, ha évente 5-10 kötet nem mutatja meg, mi történik épp a német, japán, albán, afgán, cseh stb. költészetben. Nem arra gondolok, hogy ez csak a verskedvelőknek fontos. Fontos azoknak is, akik ilyesmiről még csak nem is hallottak. Nem egykönnyen kimutatható ez a hatás, illetve annak elmaradása. Egyfajta vitaminhiányt eredményez a társadalomban a világköltészet áramából való kikerülésünk. Ha a líra exportja és importja szünetel, pangani fog a kevésbé éteri termékek piaca is, érdektelenné válik, fölöslegessé minden, ami ott jelenik meg.

Fotó: maszol.ro

Az "Éves lapzárta" rovat korábbi válaszadója:

Keresztesi József >>