Mi a legnagyobb változás a munkájában a járvány előtti helyzethez képest?

Tekintve, hogy szobrászatot tanítok a Pécsi Művészeti Gimnázium és Szakgimnáziumban, természetes, hogy a munkámban a távoktatás bevezetése teljesen átalakította a hétköznapjainkat. Családommal az első napon kiköltöztünk a vidéki házunkba, és azóta itt dolgozunk. Talán meglepő lehet, főleg a tanított tárgyat figyelembe véve, de ez a kényszer szülte helyzet sok pozitív energiát szabadított fel a diákokban és bennem is. Kicsit mást tanítok, teljesen új eszközökkel, de úgy látom, ez, legalábbis eddig, inkább hasznunkra vált. Tegnap hallgattam egy beszélgetést Kadarkai Endre Litkai Gergelyt kérdezte. Litkai az oktatással kapcsolatban kifejtette, hogy amit a szakpolitika, hol csupán lózungokkal, hol konkrét lépésekkel igyekezett (vagy nem) elérni, tudniillik a huszonegyedik századi oktatási eszközök, formák és módszerek elterjedését, azt a távoktatás kényszerű bevezetése tulajdonképpen megoldotta, vagy ha nem is, mindenesetre jelentős lépést tettünk ebbe az irányba. Ezzel egyetértve, nem hiszem, hogy a járvány végeztével az oktatást ugyanott és ugyanúgy lehetne folytatni, mintha mi sem történt volna.

Hogyan próbál alkalmazkodni az új helyzethez? Születtek-e tervei vagy akár megvalósított projektjei a karanténban? 

A karantén nekem mint tanárnak igen, de mint szobrásznak nem jelent különösebb változást az életvitelemben. A múlt évben, amikor Bencsik István síremlékét készítettem, május elejétől augusztus közepéig ugyanúgy Fekeden éltem, és mint most, hetente egyszer mentem bevásárolni. Ezen kívül minden napot, a hétvégéket is a műhelyben töltöttem és töltöm most is. Ami azt illeti, annyi különbség azért van, hogy tavaly kőfaragás közben volt rajtam maszk, most meg bevásárláskor.

Éppen a vészhelyzet kihirdetésének napján fejeztem be az utolsó megrendelt munkámat. Azóta, talán a járvány az oka, talán nem, de nem mondhatnám, hogy megrendelésekkel ostromolnak. Ezért most egy régen tervbe vett portrét mintázok Bori lányom tizenkét éves kori öntvényéről, ami egy pár szoborból álló sorozat része lesz.

Fedezett-e fel olyan művet az elmúlt időszakban, amellyel különben valószínűleg nem találkozott volna?

Nem gondolom, hogy bármilyen művet felfedeztem volna, amit karantén nélkül nem. Most éppen a Léleknyavalyákat olvasom Milbacher Róberttől. Általában hangoskönyvet hallgatok mintázás közben, megtaláltam A Mester és Margaritát és az Egy polgár vallomásait YouTube-on, ami nekem újdonság, de nem valószínű, hogy összefügg a karanténnal.

Egy dolog azonban van, amit felfedeztem, ami ugyan nem mű, de azért nem is teljesen lényegtelen: a tavasz valódi szépségét. Azt persze mindenki tudja, hogy a tavasz szép, de nekem eddig valahogy elkerülte a figyelmemet.

(Bélyegkép: Kalmár Lajos)