Mely szövegeket emelnéd ki a Jelenkor idén megjelent szépirodalmi publikációi közül?

Legyen most csak kettő, egy próza és egy vers: Závada Pál Természetes fény című regényrészlete az októberi számból és Borbély Szilárd Pegazus, szárnyak című verse a decemberiből.

Mit tartasz az év legfontosabb értekező szövegének (kritika, esszé, tanulmány) folyóiratunkban?

Az Elbocsátott mesterek című összeállítást a májusi számban, valamint ugyanitt Lábass Endre Sellőtánc és korallbörtön. Fegyencgyarmat Ausztráliában című esszéjét. Valamint a Csillapíthatatlan jelentés című beszélgetést a július-augusztusi lapszámból, melyet Czeglédi András és Tóth-Barbalics István készített Beck Andrással Balassa Péterről.

Melyik szöveget tartod a legemlékezetesebbnek a Jelenkor honlapjáról?

Havasréti József Elfogulatlan kritika című sorozatának eddigi két darabját, az egyik Coelhóról, a másik G. Hajnóczy Rózsáról szól.

Melyik volt a legjobb magyar, illetve világirodalmi kötet 2013-ban? Melyik idegen nyelvű könyv magyar fordításának örülnél legjobban?

Magyar: Tompa Andrea: Fejtől s lábtól, illetve Weöres Sándor: Elhagyott versek. Világirodalomból elmaradásban vagyok, így inkább csak annyit mondok, hogy Franzen Szabadságát szeretném leginkább elolvasni a 2013-as megjelenések közül. Illetve a friss Danyiil Harmsz-kötetet, az Eseteket sem láttam még, de látatlanban ott áll mellette a felkiáltójel.

Aminek örülnék magyarul: Plutarkhosz: Moralia; Thomas Pynchon: Bleeding Edge; V. S. Naipaultól bármi.