Mi a legnagyobb változás a munkájában a járvány előtti helyzethez képest?

A  járványhelyzet a színházban is mindent felforgatott. Az alapvetően személyes találkozókra épülő munka áthelyeződött az online térbe. Itt elsősorban elemző munkát lehet végezni, de egy egész próbafolyamatot nehézkes végigvinni személyes találkozás nélkül, nem beszélve az előadásokról. A jövő dönti el, hogy mi lesz a hagyományos színházi előadásokkal ebben a nehéz időszakban. Én jelenleg két színházi munka között vagyok, de online tanítok is, és ott kellett egy hónap, hogy valahogy feldolgozzuk a személyes kontaktus hiányát, annak ellenére, hogy fiatalokkal foglalkozom. Az oktatás területén mindenesetre biztatóbb a helyzet, mostanra sokkal jobban működik a dolog.
 

Hogyan próbál alkalmazkodni az új helyzethez? Születtek-e tervei vagy akár megvalósított projektjei a karanténban? 

Természetesen gyakran eszembe jut, hogyan, milyen formában megvalósítható egy színházi előadás ilyen körülmények között. Például a felolvasószínház egy lehetséges forma, ami egy ilyen elszigetelt szituációban is maradéktalanul működhet, akár online formában. A Jelenkornak és a Goethe Intézetnek köszönhetően készülünk is eggyel: Fassbinder A vendégmunkás című művét szeretnénk előadni, amelyből már létrejött egy „élő” verzió kiváló pécsi művészekkel. Izgatottan várom, milyen lesz a munka és a fogadtatás.
 

Fedezett-e fel olyan művet az elmúlt időszakban, amellyel különben valószínűleg nem találkozott volna?

Walter Murch Egyetlen szempillantás alatt című írását a filmvágásról, ami tulajdonképpen egy nyilvános előadásra szánt szöveg, amelyből végül könyv lett. Walter Murch rendkívül elismert filmes szakember, hangmérnöke és vágója volt többek között Francis Ford Coppola monumentális filmjének, az Apokalipszis mostnak. Nem akarok se vágó lenni, se filmrendező, de nagyon érdekel, hogy az olyan létező filmes technikák, mint a vágás, a hangmérnöki munka hogyan alkalmazhatók egy-egy online színházi előadás megformálásánál, úgy, hogy a színház mégis színház maradjon.

(Fotó: Tóth László)