Mi a legnagyobb változás a munkájában a járvány előtti helyzethez képest?

Mivel szabadúszó vagyok, ebben az évadban még Budapesten próbáltam volna egy új darabot, ami természetesen elmaradt, ahogy az előadásaim is. A karantén elején nehéz volt, hogy nem lehet bemenni játszani, hiszen nincs néző, akkor meg minek. Aztán elkezdődött a digitális kultúraterjesztés. Verseket és meséket mondtam fel, a Pécsi Nemzeti Színház és a Pécs Aktuál kérésére, valamint segítettem a MOTTO-nak. (Művészek az Otthoni Oktatásért). Nyilván nagyon más felvenni egy videót, mint előadásokat játszani a színházban. De most ez a lehetőség maradt csak bármiféle kapcsolatteremtésre színház és néző között. Talán szerencsésnek mondhatom magam, mert a színház mellett van még egy fontos dolog az életemben, és ez a tanítás. A Pécsi Művészeti Szakközépiskola és Gimnáziumban tanítok a drámatagozaton, és a felnőtt Színészképzésen, ahol osztályfőnök is vagyok. A digitális oktatás teljesen új élmény számomra, nagyon sok mindent megtanultam alkalmazásokról, applikációkról, amikre eddig nem fektettem különösebb hangsúlyt. Aztán ott vagyok a másik oldalon is, hiszen elsős a gyerekem, úgyhogy az otthoni oktatás minden szegmensét kipróbálhatom. Biztosan állíthatom, hogy a karantén alatt két igen fontos dolgot sikerült megfogalmaznom magamnak. Egy: tudom miért nem lettem tanító, kettő: minden tiszteletem a tanároké, akik türelmesek akár huszonhat teljesen különböző képességű, tempójú gyerekhez is. Én ezen már egynél is elcsúszok!
 

Hogyan próbál alkalmazkodni az új helyzethez? Születtek-e tervei vagy akár megvalósított projektjei a karanténban?  

Nyilván ebben az időszakban tele van az ember mindenféle félelemmel. Féltem a családom és magamat is. Mindennap győzködöm magam, hogy jól csinálom, amit csinálok. Legtöbbször szerencsére sikerül. Figyelek a fizikai és a szellemi egészségemre is. Újra sportolok, amit eddig ritkán tettem, mert mindig az időre hivatkoztam. Na most abból jut erre is!
 

Fedezett-e fel olyan művet az elmúlt időszakban, amellyel különben valószínűleg nem találkozott volna?

Olvasni eddig is sokat olvastam, talán annyiban változott ez a szokásom, hogy már nem rendszerezem, mikor tudok beiktatni egy-egy hosszabb könyvet. Kettőt mégis kiemelnék a karantén ideje alatt eddig olvasottakból: Krasznahorkai László Báró Wenckheim hazatér, és Cory Doctorow Radikálisok című könyve. Mindkettőben felsejlik a jövő. Talán nem véletlen, hogy mindkettő most akadt a kezembe.