Hogyan változtak meg a kiadói munka mindennapjai?

Ha van lakásszínház, akkor lakáskiadó is van – nem a Lector az első efféle magyar könyvműhely, ha jól tudom, a Jelenkor is hasonlóképp működött haj-hajdanán. Mondhatnánk tehát, hogy a világjárvány csak megerősített jogainkban avagy jogtalanságunkban – a nem kívánt törlendő. De aki próbált már kontrollszerkeszteni ember- és kutyaszabású hozzátartozói lelkes drukkolása közepette, az tudja, hogy nem ez az igazi garancia a minőségi eredményre. Ha imádkozol, menj be a te belső szobádba – valahogy így mondja Jézus. Még inkább érvényes ez a legtöbb kiadói munkafolyamatra.
 

Hogyan befolyásolta a járványhelyzet a kiadó szakmai programterveit?

Ki nem hagytuk volna a Könyvfesztivált a világért sem – Doina Ioanid verseskötetével készültünk a Román Kulturális Intézet meghívására, de reméljük, majd ősszel bepótoljuk. Elmaradt a májusi Csíkszeredai Könyvvásár is, egy fiatal, ám annál ígéretesebb magyar könyves esemény. És még számtalan pódiumbeszélgetést, könyvbemutatót tarthattunk volna szerte a magyar nyelvterületen, kedves szokásunk szerint… Ebbe a folyóba már nem léphetünk bele.
 

Milyen gazdasági intézkedések segítenék a könyvkiadókat ebben a helyzetben?

A MKKE-elnöknél és az előttem megszólaló kiadóvezetőknél szakszerűbbet nem tudnék mondani, ők beszéltek például egy, a Márai-programhoz hasonló könyvvásárlási támogatásról. Fontos segítség volna emellett, ha a média minél szélesebb körben, minél többet, minél hitelesebben beszélne a kultúra társadalmi fontosságáról. Hogy senki se gondolja: ezekben a nehéz időkben sokadrendű a mi munkánk, bárkié, aki kulturális intézményben dolgozik, legyen az takarító, szerkesztőségi futár vagy alkotó. Ahol kultúra nincs, ott világmegmentő oltást sem tudnak előállítani, márpedig a kultúra finoman hangolt organizmus, a legkisebb lap avagy kiadó halálát is megszenvedi.

Az erdélyi könyvkiadás sajátos helyzetben van: kétfelé, Romániába és Magyarországra is pályázhat, ami kedvező, másrészt viszont sokkal kisebb piaccal számolhat ez a vegyes, támogatásból és kereskedelmi haszonból összetevődő modell. Ha nem számítjuk a külországban dolgozó erdélyieket, mára mintegy egymillióan maradtunk, és bár nyilván Magyarországon is forgalmazzuk a könyveinket, az ottani független kiadókéhoz hasonló nehézségek minket hatványozottan sújtanak e téren. Most, amikor a legtöbb kiadóvezető az állami segítség valamilyen formájában reménykedik, én egy romániai magyar intézmény igazgatójaként nemigen tudom, merrefelől várhatnék ilyesmit, bár több ankétban, valamint a közösségi médiában is jeleztem, hogy szükségünk és jogunk van rá.
 

Hogyan próbálják elérni az olvasókat a megváltozott körülmények között?

Indítottunk a közösségi oldalunkon egy Vesztegzár a Lectorral című programot; a szerzők beleegyezésével megosztjuk a közönséggel egy-egy kötetünk pdf-ét, hadd teljék benne örömük ebben a nagy elzártságban. Korábbi munkánk gyümölcseként ebben az időszakban is sorra jelennek meg a köteteinkről a recenziók, ezeket mindig megosztjuk a kiadó közösségi oldalán, hogy eljussanak a hűséges olvasóinkhoz, akik webáruházból is beszerezhetik a portékát.
 

Milyen lehetőségeket látnak az online, e-könyves megjelenésekben?

Folytatnám az előző kérdésre adott válaszom gondolatmenetét: ha igaz az, amit a könyveladási statisztikák mondanak, és az e-könyves megjelenés ösztönzi a papíralapú változat eladását – hátha a mi esetünkben is így lesz, és az említett pdf-ek megdobják egy hangyányit a forgalmat. E-könyvek kiadását egyelőre nem tervezzük, de ennek főleg kapacitáshiány az oka, semmi egyéb. Hátha nem szorulunk még egyszer az otthonainkba, hogy eme hanyagságunkat keserűen megbánjuk.
 

Milyen megjelenések várhatók a közeljövőben?

Hamarosan a nyomda felé veszi az útját Vincze Ferenc A hegyi hódok tündöklése és bukása című prózakötete, emellett készülődik a „Kolozsvár-dialógusok” konferenciák anyagát tartalmazó kötet, amelynek születésénél Korpa Tamás bábáskodik, aztán lesz itt még fordítás román nyelvből: egy regény a forradalomról Bogdan Suceavă tollából, Vallasek Júlia fordításában, meg egy verseskötet Alexandru Mușinától, ezt pedig Szonda Szabolcs ültette át magyarra. De Egyed Emesétől és Láng Orsolyától is olvashatnak majd Lector-kötetet az érdeklődők, ha a kuratóriumok is úgy akarják.