Hogyan telnek a napjai koronavírus idején? Milyen tevékenységekkel tölti az idejét?

Nézek magam elé, várom a megvilágosodást, hátha beugrik egy képlet, vagy valami, aminek köszönhetően felfedezem az ellenszert. Egyébiránt én normál esetben is sokat vagyok otthon, persze ha kötelező, akkor az ember inkább menne. El, ki, bárhova. Senki nem tudja, hogy lehet bírni hosszútávon a bezártságot, de ez most olyan helyzet, amely ellen nem érdemes lázadozni. Alapvetően azt csinálom, amit mások, olvasok, kicsit többet beszélgetek telefonon, mint eddig, filmeket nézek, próbálok mozogni. Néha rossz lelkiismerettel, rettegve sétálok egyet az utcán. Pánikszerű sebességgel vásárolok. Otthon pedig igyekszem lelassulni, selejtezni a tárgyakat és az emlékeket. Lehetne írni is, nyilván. Vagy online megtanulni egy egzotikus nyelvet, játszani egy érdekes hangszeren. Lázár Zsiga barátomtól kaptam pár éve egy dudukot, például azon. Ami problémás, az az ismerősökkel való kapcsolattartás, a lányom például Dániában van, egyelőre nincs szó a hazajöveteléről, akik pedig fizikailag nincsenek távol, azokkal tartani kell a másfél-két méteres távolságot. Emellett mindennap aggódom kicsit a bevételeim miatt. Mi lesz, hogy lesz. Ki tudja?

Sokak szerint eljött az ideje annak, hogy mindenki bepótolja azt, amit régóta halogat. Mit szeretne most elolvasni, vagy miről szeretne írni, amire eddig nem volt lehetősége?

Nem gondolom, hogy bármire ne lett volna eddig lehetőségem, ebből a szempontból nem állt elő új helyzet, esetleg időből volt kevesebb. Elmaradásaim azért vannak, elsősorban olvasás terén. És nem is olyan egyszerű eldönteni, miket érdemes elsőként pótolni. Időnként rákattanok egy-egy szerzőre, mostanában Karácsony Benő regényeit olvasom óriási élvezettel, nem fér a fejembe, hogy alakulnak ki a kánonok, illetve miért nincsenek benne egyes csodálatos írók. Például ő. A kortársakkal kapcsolatban is akadnak komoly lemaradásaim, ezek behozatalán is dolgozom. Nemrég fejeztem be Krusovszky Dénes nagyszerű regényét, az Akik már nem leszünk sosem-et, és van még jónéhány olyan kötet a polcomon, ami türelmesen vár rám. Az írással kapcsolatban az a helyzet, hogy van három felkérésem, három különböző műfajra vonatkoznak, ezeken kellene dolgoznom, miközben igazából arra készülök egy ideje, hogy rendszerezzem végre az utóbbi években írt verseimet.

Mi lesz az első dolga, ha elmúlik a járványveszély, és az élet ismét visszatér a régi kerékvágásba?"

Attól is függ, ez mikor következik be. De tartok tőle, hogy az élet teljes mértékben nem tud visszatérni a régi kerékvágásba. Félő, hogy a most mélyen beépülő aggodalmak, paranoiák, mentális megpróbáltatások el nem múló nyomot hagynak mindenkiben. A félelem nehezen megy majd ki az emberekből, ha kimegy egyáltalán. Gondolom, hosszú idő kell ahhoz, hogy gyanakvás nélkül odaálljanak mások mellé a zsúfolt buszon, vagy hogy be merjenek ülni egymás mellé a színházak, mozik nézőterére. Ami a legsúlyosabb, hogy nem látni ennek az apokaliptikus helyzetnek a végét. A világ egyszerűen leállt. Ilyen még soha nem történt. Valami nagy-nagy összefogás kellene majd az újrainduláshoz. Erre alkalmas vezetőkkel.