Karantén-körkérdés: Sándor Iván
Körkérdésünkben a koronavírus-járvánnyal kapcsolatban voltunk kíváncsiak szerzőink véleményére. Sándor Iván válaszai.
Sándor Iván írásai a Jelenkor folyóiratban>
Hogyan telnek a napjai koronavírus idején? Milyen tevékenységekkel tölti az idejét?
Tizenöt évesen, amikor 1944. november 15. és 1945. január 15. között tizenkét helyen bujkáltam, meg kellett tanulnom, hogy óránként milyen döntéseket hozzak az életben maradásért. Van tehát tapasztalatom. Mindig éreztem, hogy e tekintetben szerencsés vagyok, van mit felhasználnom. Öt percre pontosan kelek reggel, fekszem le este. Tennivalók, aztán két óra regénymunka. Jön a családi élelem-gyógyszerszerzés ideje. Működik a váratlan léthelyzetben való életgyakorlási technika. Ilyen értelemben nem értek váratlanul az események. Talán ezért adtam már évekkel ezelőtt az egyik esszékötetemnek a Várható ismeretlen, egy másiknak nemrégiben A jövő árnyéka címet.
Sokak szerint eljött az ideje annak, hogy mindenki bepótolja azt, amit régóta halogat. Mit szeretne most elolvasni, vagy miről szeretne írni, amire eddig nem volt lehetősége?
Estefelé – az újabb napi penzumok után – olvasgatok. Mostanában leginkább Hermann Broch Hofmannsthal-kötetéből, a korszak-vákuumokban előkúszó szörnyekről. Újra átlapozom George Steiner félévszázada megjelent Egyre távolabb a szótól című kötetének a mindent uraló hamis politikai nyelvről írt esszéit. Ehhez kapcsolom Balassa Péter nyolcvanas évi kötetének (A másik színház) egyik idevágó gondolatát, miszerint: a hazugság az igazság szavait sajátítja ki. Újra átfutom Földényi Laci Dosztojevszkij- és Beckett-esszéit – otthon érzem magam bennük.
Mi lesz az első dolga, ha elmúlik a járványveszély, és az élet ismét visszatér a régi kerékvágásba?
Fél év után átölelem lányomat, unokámat, öcsémet, kezet szorítok jóbarátaimmal. Próbálok tájékozódni a világban: hol tartunk, mire jutottunk? A várható látvány majd bizonyára felidézi bennem az egyik 1990-es Moszkván – a Finn Írószövetség meghívása közben – átutazó másfél napon tolmácsként mellém szegődött – korábban a pesti színművészeti járt – dramaturg válaszát arra a kérdésemre, hogy mi a helyzet nálatok most? Töprengett egy ideig, aztán emígyen: tudod, Iván, az ördög belepisált a hangyabolyba, és most százfelé futkosunk.