Karantén-körkérdés: Tóth Krisztina

Tóth Krisztina

A koronavírus-járvánnyal kapcsolatban voltunk kíváncsiak szerzőink véleményére. Tóth Krisztina válaszai.

Tóth Krisztina írásai a Jelenkor folyóiratban>


Hogyan telnek a napjai koronavírus idején? Milyen tevékenységekkel tölti az idejét?

Elvonultam vidékre, lelassult az élet. A Tisza-tó partján várjuk, hogy lecsengjen a vész. Délelőtt a kislányommal tanulok. Első osztályos, nem maradhat le a betűkkel és a számolással. Szeretnék dolgozni a regényemen, de elég nehezen haladok, mert a gyerek sok figyelmet igényel. Késő délután, amikor senki sem jár az utcákon, kimegyünk sétálni vagy biciklizni, vagy csak egyszerűen bámulni a tavat. 


Sokak szerint eljött az ideje annak, hogy mindenki bepótolja azt, amit régóta halogat. Mit szeretne most elolvasni, vagy miről szeretne írni, amire eddig nem volt lehetősége?

Főleg verset olvasok, klasszikusokat. De készülök rá, hogy bepótoljak néhány nagyregényt is, amelyeket az utóbbi években halogattam. Ulickajától, ami még kimaradt, például. 


Mi lesz az első dolga, ha elmúlik a járványveszély, és az élet ismét visszatér a régi kerékvágásba? 

Nem lesz ilyen pillanat, nem húznak majd fel egy zászlót, hogy kihirdessék, mától vége a járványnak. A veszély fokozatosan, apránként csökken majd. Amíg nem lesz vakcina, bármikor megfertőződhetünk, vagyis a készenlét és óvatosság a vészhelyzet elmúltával sem árt majd. Számomra nagy tanulság, milyen jó visszalassulni. Minimális ruhával, kevés holmival költöztem le ide. Apró konyhám van, rezsón főzök. Így is változatosan eszünk, sokkal találékonyabban és takarékosabban főzök, mert szigorúan gazdálkodnom kell az alapanyagokkal. Nagyon kevés dolog van körülöttünk, de nincs hiányérzetem. A kislányom boldogan legózik, pedig otthon, Budapesten szinte soha nem épít semmit. Úgy érzem, mindnyájunknak jót tesz a befelé fordulás, a csend. Én persze könnyen beszélek, mert eleve jól bírom az egyedüllétet, és a felgyorsult, megszokott életritmusban gyakran érzem azt, hogy szükségem volna egy kis elvonulásra.

Örömmel tölt el, hogy az emberekben felébredt a szolidaritás, hogy itt, a faluban is pikk-pakk megszerveztek mindent. A rászorulóknak házhoz viszik az ételt, betartják a rendelkezéseket, vigyáznak egymásra. A falubeli kis bolt megkezdte a házhoz szállítást, leteszik a kapu előtt a dobozt az áruval. Hogy mi lesz az első dolgom? Elmegyek úszni. Ha nagyon hosszúra nyúlik ez az időszak, és beérünk a nyárba, akkor itt, a tavon.

 

2020-04-03 16:00:00