Éves lapzárta: Vásári Melinda
Évösszegző körkérdés a Jelenkoron, Vásári Melinda válaszaival.
(1) Milyen könyvet olvastál legutóbb, hogy tetszett?
Láng Zsolt: Bolyai – jelenleg is olvasom, szerencsére a harmada még hátravan. Szerencsére, mert rég olvastam valamit ilyen élvezettel, az elejétől fogva magával ragad a szöveg, visz a mondatok lendülete, a friss stílusa, finom humora és iróniája, szeretem a hasonlatait és a leírásait, ráadásul a történet is izgalmas – ezentúl pedig különösen örülök a matematikai vonatkozásoknak.
(2) Melyiket tartod az idei év legjobb magyar és világirodalmi kötetmegjelenésének?
A magyar próza területéről a fentebbiek miatt Láng Zsolt Bolyai című regényét (mondanám még Moesko Péter Megyünk haza című novelláskötetét, de a Műútnál jelent meg – bár én már csak könyvként találkoztam vele, nagy örömmel, ezért muszáj megemlítenem); a lírakötetek közül különösen fontos számomra Térey János Nagy tervekkel jöttem Rosmersholmba című kötete, emellett nagyon szerettem Szabó Imola Julianna Lakása van bennem című verseskötetét (mindhárom a Jelenkor Kiadónál jelent meg); továbbá izgalmas vállalkozás az extrodaesia is. A világirodalmi kötetek közül igazi szellemi kaland volt olvasni Ricardo Piglia Az eltűnt város című regényét; de nagyon várom, hogy olvassam Xaver Bayer Az átlátszó kezek című novelláskötetét is – mindkettő a FISz–Kalligram Horizontok világirodalmi sorozatában jelent meg.
(3) Melyeket tartod az év legfontosabb publikációinak a Jelenkor folyóiratból és/vagy a Jelenkor Online-ról?
Melhardt Gergő írását Háy János Kik vagytok ti?-jéről; maga az írás is fontos kérdéseket tematizált, ráadásul vitát is generált, melynek révén – ahogy Balázs Imre József is írja válaszában – a felszínre kerültek lényeges problémák.
(4) Milyen kulturális változásoknak örülnél a 2020-as évben?
Sajnos sok mindent lehetne erre írni. Összességében és általánosságban: a leginkább azt szeretném, ha végre nem kellene aggódni, hogy fennmaradnak-e a fontos kulturális fórumok, s ha a kultúra dolgozói rendesen meg lennének fizetve, hogy a munkájukra s ne a megélhetésük biztosítására kelljen koncentrálniuk. Jó lenne, ha a kettő végre egybeesne.