(1) Milyen könyvet olvastál legutóbb, hogy tetszett?

Darvasi László Magyar sellőjét olvasom másodjára, és nagyon szeretem. Nyelvileg szélsőséges stílusokat működtet, ez ad egyfajta végletességet, feszültséget a narrációnak. Olvasás közben külön ki szoktam gyűjteni a szép mondatokat, ebből a regényből rengeteg idézetet írtam ki. Például: „Milyen érdekes, amikor szépnek találunk egy emberi lényt. Vonzódunk hozzá, minthogy vonzódnak egymáshoz az égitestek. Vonzódás, hogy jó nézni. Hosszan nézni, belefeledkezni.” (86.)

A légy nem tartozik a kedvenc állataim közé, de ez a könyv egy döglegyet is képes volt nagyon megkedveltetni velem.
 

(2) Melyiket tartod az idei év legjobb magyar és világirodalmi kötetmegjelenésének?

Nagyon örülök, hogy végre magyarul is megjelent Bhísam Száhní Sötétség című regénye Borbély Judit Bernadett remek fordításában. A kötet eredetileg 1974-ben jelent meg hindiül, és India és Pakisztán kettéosztásának idején játszódik. A regény első oldalaitól kezdve tele van feszült várakozással, bármelyik pillanatban kirobbanhat a vérengzés a különböző vallási csoporthoz tartozók között. Megrázó, fontos kötet.

Az idén megjelent, magyar nyelven írt könyvek közül két olyan kötetet mondanék, amit nagyon szerettem. Az egyik Pungor András A hetedik nap a papáé című könyve. Nagyon sajátos, lecsupaszított nyelvezettel megírt történetek. A kisregény egy disztópikus jövőben játszódik, ahol a szegényeket egy betontelep nevű városrészbe zárják. A narrátor, aki szintén a kitelepítettek között van, menekülni szeretne ebből a fojtogató közegből. Kérdés, hogy hová. El lehet-e menekülni? Külön izgalmas volt nekem, ahogy a narrátor fejében összemosódik a múlt a jelennel, a jelen egy elképzelt, idilli jövővel, és ahogy ezek egymásra íródnak.

A másik könyv a Családtörténetek című drámaantológia, amiben Háy János, Tóth Krisztina, Tasnádi István, Pass Andrea és Hajdu Szabolcs drámái találhatók. Szeretek drámákat olvasni, ezért mindig örülök, ha megjelenik egy-egy drámakötet. Amikor színházban vagyok, sokszor szeretnék megállítani egy-egy előadást, hogy újra meghallgassak egy-egy párbeszédet vagy monológot. Pass Andrea Bebújós című darabja közben többször volt ilyen érzésem.
 

(3) Melyeket tartod az év legfontosabb publikációinak a Jelenkor folyóiratból és/vagy a Jelenkor Online-ról?

Nagyon szerettem a májusi Jelenkor Terézia Mora-blokkját. Bennem maradt sokáig a Simon című novella vérző orrú kislánya és a cukorkát szopogató tanár taszító alakja, és érdekes volt Thomka Beáta elemzését olvasni Mora novelláiról.

A Jelenkor online Visszhang rovatának filmes kritikáit mindig várom. Pálfy Eszter Feminizmus és irónia című írásában érdekes összehasonlítását adja a Fleabag című sorozatnak és a Bridget Jones-szériának, rámutatva a két női főszereplő közötti alapvető különbségekre, illetve a társadalmi háttér változására a két alkotás közötti időszakban.

Az interjúk közül Kiss Tibor Noé és Pálfy Eszter beszélgetéséhez Szaniszló Judittal, az Úgy írni, mint az okos lányhoz többször is visszatértem. Az önreflexivitás-történetmesélés kérdése például engem is nagyon foglalkoztat, és közös problémákra mindig jó rácsodálkozni.
 

(4) Milyen kulturális változásoknak örülnél a 2020-as évben?

Jó lenne, ha nem kellene attól félni, hogy mi lesz a következő lépés, amivel ellehetetlenítenik a független kulturális életet. Jó lenne, ha megszűnne ez a félelem.

Kezdő íróként nagyon örültem 2017-ben a Független Mentorhálózat nevű kezdeményezésnek, és örülnék, ha lenne folytatása. Nagyon sokat jelentett a pályakezdőknek, olyan, alulról szerveződő alternatíva volt, amely azt bizonyította, máshogy is lehet csinálni a tehetséggondozást. Az egyik legjobb dolog volt az utóbbi években.

Fotó: Baranyai Dóra