(1) Milyen könyvet olvastál legutóbb, hogy tetszett?

Szeptember elején párhuzamosan olvastam Tóth Krisztina Fehér farkas (Magvető Kiadó) című novelláskötetét és Pető Andrea Elmondani az elmondhatatlant (Jaffa Kiadó) című tanulmánykötetét. Ez a két könyv az, amit végig is olvastam, mert amikor ezek után hozzákezdtem Clara Royer életrajzi esszéjéhez (Kertész Imre élete és halálai, Magvető Kiadó), már nagyon a regényírásra koncentráltam. Praktikus okokból most majdnem három hónapig nem vettem a kezembe könyvet.

Tóth Krisztina ebben a rövidpróza-gyűjteményében is megbízhatóan hozza azt, amiért szeretem: pontos képkivágás, látszólagos szenvtelenség, fontos elhallgatások és azoknak a személyes patológiáknak a megmutatása, amikből egyszerűen nem lehet jól kijönni. Emberileg nem, úgy értem. Íróilag viszont nagyon is. És ebben Tóth Krisztina nagyon jó. Napokig az avasi panellakásunkkal álmodtam, miután befejeztem a könyvet.

Pető Andrea tanulmánya – nem tudok kevésbé elhasznált szót ide, mert a könyv tényleg az – hiánypótló. Nekem sokat segített a készülő regényem megírásában. Irodalmi plasztikussággal és érzékenységgel, ugyanakkor  objektívan és a számszerű adatokra erősen támaszkodva ír a második világháborúban tömegesen elkövetett nemi erőszak természetrajzáról, az egyes hallgatásoknak és elhallgatásoknak a kollektív emlékezetpolitikát súlyosan torzító hatásáról.

(2) Melyiket tartod az idei év legjobb magyar és világirodalmi kötetmegjelenésének?

Képtelenség egyet-egyet megnevezni. Mondom tehát a legutóbbit. Bár még nagyon az elején járok, Clara Royer Kertész-esszéjének magyar fordítása (fordította: Marczisovszky Anna) már most nagyon fontos könyvvé vált a számomra. A legutóbbi mondat, amit megjelöltem benne, a következő: „Nem hittem, ma sem hiszem, hogy engem az a műveletlen, rohadt SS-katona azért rugdosott, mert Nietzsche ezt meg azt gondolta.” Minden oldalára jut legalább két hasonló.

(3) Melyeket tartod az év legfontosabb publikációinak a Jelenkor folyóiratból és/vagy a Jelenkor Online-ról?

Nagyon örültem a Jelenkor Online-on májusban megjelent Nádori Lídiával készült interjúnak. Egyrészt mert ő az általam szeretett Terézia Mora kiváló magyar fordítója, másrészt fontosnak tartom, hogy minél többet beszéljünk a műfordítókról és a műfordítókkal is, és minden lehetséges fórumon nevezzük meg őket, ahol az általuk fordított alkotásokat méltatjuk. Méltassuk őket is bátran.

(4) Milyen kulturális változásoknak örülnél a 2020-as évben?

Ha csak azt a relatív biztonságot és szabadságot érezném, amit 2019-ben éreztem, már nem félnék annyira. Félek, hogy fogok ennél még jobban is félni. Nem hiszem viszont, hogy az én veszítenivalóm említésre méltó lenne, de muszáj szolidárisnak lennem azokkal, akiknek nálam sokkal több veszítenivalójuk van. A kultúra legyen/maradjon nemzeti alap.