A tavalyi évet rendkívüli nehézségekkel vészelte át a Harmadik Színház. Hogyan sikerült egyáltalán?

A nehézségek 2017-ben kezdődtek. Pécs város önkormányzata a költségvetési rendeletében 30 millió forint támogatást hagyott jóvá a Pécsi Harmadik Színház számára, amiből az év során 4,5 millió forint érkezett meg. A tao-pénzek és a racionális gazdálkodásunk biztosították a 2017-es év pénzügyi egyensúlyát. 2018 januárjától a Moravetz Produkció tulajdonába kerültünk, Pécs városa további pénzbeli támogatást nem adott, de közszolgáltatási szerződés keretében a város tulajdonában lévő épületet térítésmentesen használhatjuk. Kiemelt minősítésű színházként állami támogatást kapunk: tavaly és az idén is 37,6 millió forintot. Közben nagy küzdelmek árán sikerült elérnem, hogy a 2017-ben nem realizált 25,5 millió forint önkormányzati összeget (2018-ban 20,5; 2019-ben 5 millió forint ütemezéssel) megkaphassuk. Az állami támogatás és a 20,5 millió elmaradt önkormányzati pénz, a 14 fős racionális működés, valamint a takarékos gazdálkodás (54,4 millió forint saját bevétellel és 9,6 millió forint pályázaton elnyert összeggel) eredményezte, hogy ,,mégis” eltökéltségünkkel 2018-ban 181 előadást tartottunk. A hogyan sikerült kérdésre röviden válaszolva: a munkatársaim és a magam színház-szeretetével és kitartásunkkal.

Az elmúlt évad körülményei éppen ezért mindössze egy bemutatóra adtak lehetőséget, 2018 őszén került színpadra saját rendezésedben Schwajda György A szent család című darabja úgy, hogy az már az előző évad tervében szerepelt. Befolyásolták-e a mű színpadra állítását a színház általános körülményei?

Sajnos a 2017/2018-as évadban nem tudtunk saját új produkciót bemutatni. Az évadra tervezett Schwajda György-darab, A szent család bemutatását elhalasztottuk, a premier 2018 decemberében volt. Elsősorban az én igazgató-rendezői helyzetem volt nehéz, különösen annak tudatában, hogy 2018 őszén a tao-támogatás is megszűnt. Hazardírozni kellett: a díszletben-jelmezben nagyon spórolós létrehozású produkciónak megteremtettük a pénzügyi feltételét, de a továbbjátszás kérdéses volt. Mindez Vári Éva főszereplésével! Az előadásszámot kicsit visszafogtuk, eddig tizennyolc előadást tartottunk belőle Pécsett és két előadást Budapesten. A pesti előadások (Játékszín, Teréz körút) bevételei finanszírozták a vendégjátékot, a siker pedig pár órára feledtette velem a nehézségeket.

Vincze János (fotó: Pécsi STOP)

Várható-e, hogy valamilyen megnyugtató megoldás születik a Harmadik Színház működésének biztosítására?

Elsősorban magunkra vagyunk utalva. Az új tulajdonos, aki a tevékenységét a tao-pénzekre alapozta, a tao megszüntetésével nem tud bennünket támogatni. Kiemelt színházként a tao megszűnése utáni új minisztériumi finanszírozási rendszerben bizakodom. Ez az állami támogatáson kívüli, új forma, ami két részből áll: a tao-kárpótlásból (2019-ben 14 millió forint számunkra), illetve EMMI-pályázatokból, ahol eddig 8,4 millió forintot nyertünk, és információim szerint további több mint 10 millió forintra számíthatunk. Ezt a rendszert az országos színházi évadnyitón (Budapest, augusztus 30.) jelentették be, ahol az is elhangzott, hogy az erre szánt 36,7 milliárd minden évben szerepelni fog az ország költségvetésében (ez az összeg megegyezik a 2017-ben realizált taóval).

Természetesen köszönjük, hogy térítésmentesen használhatjuk városunk épületét, és nagyon számítok arra, hogy a 2019. októberi önkormányzati választások után felálló új városvezetés költségvetésében támogatni fogja a 2020-ban 25. évi működését megkezdő Pécsi Harmadik Színházat.

Milyen tervekkel készültök az új színházi évadra? Mennyire lehetséges ebben az ingatag helyzetben egyáltalán tervezni?

Két magyar drámát viszünk színre a 20. század második feléből, Sarkadi Imre Oszlopos Simeonját és Szakonyi Károly Adáshibáját, mindkettőt az én rendezésemben. A harmadik bemutatónkat László Csaba rendezte, az előadás címe E-tickett.