Idén rendezik meg hetedik alkalommal a Szekszárdi Magasiskola Mészöly Miklós Irodalmi Akadémiát, amelyen ismét a kortárs irodalom elismert képviselői tartanak szemináriumokat, de sor kerül könyvbemutató beszélgetésekre és nyilvános felolvasásokra is. Honnan jött az ötlet, és hogyan alakult ki a rendezvény mai formája?

A Szekszárdi Magasiskola megszületésének alapját Polcz Alaine – Mészöly Miklós özvegye – kultuszteremtő szándékú döntései képzik. Szekszárdra hagyta a Városmajor utcai lakás és a kisoroszi nyaraló berendezési tárgyait, illetve más személyes relikviákat, továbbá a könyvtáruk egy részét: ez az alapja a Szekszárdi Magasiskolának egyébként helyet adó Irodalom Háza – Mészöly Miklós Emlékháznak. Az általa kezdeményezett Mészöly Miklós Díjat is minden évben Szekszárdon az író születésnapján, azaz január 19-én kell átadni. A díjátadó ugyan mindig jó hangulatú beszélgetésbe vált át, de ez a téli időpont – be kellett látni – nem igazán kedvez annak, hogy Mészöly irodalmi emlékezetét szélesebb nyilvánosság előtt ápolhassuk. A „Mészöly-kultusz” építéséhez, a fiatalabb írógenerációk eléréséhez egy nyári időpontban tartott „irodalmi akadémia és írói mesterkurzus” látszott a legjobb eszköznek – az elmúlt évek ezt az elképzelést szépen igazolták.

Az első évek útkeresését szerencsésen formálta a szervezők és a résztvevők lelkesedése, valamint az „újszülöttek” szerencséje, ami minden tévedésünket a spontaneitás bájával burkolta be. Azóta szép lassan minden ötlet, minden program megtalálja a helyét: évről évre Mészöly-díjas írók vezetik a mesterkurzust, lehetőleg minden évben más és más. Kialakulni látszik az elmélyült szövegfeldolgozó szemináriumok, illetve a Szekszárd város nyilvánossága számára is látogatható irodalmi események egészséges aránya. A nyitó napon a legújabb irodalomtörténeti kutatások alapján idézzük meg Mészöly Miklóst, majd ellátogatunk a Porkoláb-völgybe, a felújításra váró Mészöly-tanyára, amely emlékhelyből később – reményeink szerint – alkotóházzá alakul át. Visszatérő programelem a Mészöly-díjas alkotókat bemutató portréfilm-sorozat aktuális filmjének ősbemutatója, valamint a Mészöly-díjas írók, illetve a workshop hallgatóinak felolvasóestjei is.

Példaértékű, hogy milyen széles körű összefogással jön létre a Szekszárdi Magasiskola, akár a szervezők névsorát, akár a támogatói bázis összetételét tekintjük. Mi a titka ennek az együttműködésnek?

A genius loci ereje. Komolyra fordítva: sok apró véletlen és pár szükségszerű tényező összejátszása eredményezheti ezt. Szerencse, hogy a szervező intézmények vezetői és munkatársai nemcsak elkötelezettek a Magasiskola iránt, de személyes kapcsolatunk is jó, akár barátinak is nevezhető. A PAD Egyesületbe tömörülve ez a közös elkötelezettség szervezett formát is kaphatott. A kisvárosi lét következménye viszont, hogy az irodalom elkötelezettjeiként nemigen engedhetjük meg magunknak, hogy tartósan összekülönbözzünk, ahhoz kevesen vagyunk. Az is szerencsés, hogy Szekszárd egyetlen Kossuth-díjas írója olyan zseniális figura, mint Mészöly Miklós, akiért rajongani, akinek a kultuszát építeni nem okoz problémát. Lehetne sokkal rosszabb leosztás is…

Szekszárd elsősorban a kiváló borairól ismert, de ahogy a város jelmondata is állítja: Szekszárd „Több mint jó bor”. Ezt a többletet sok minden szolgálhatja, de nekünk, muzeológusoknak, könyvtárosoknak, tanároknak, népművelőknek ezt a többletet a kultúra adja. Babits Mihály ugyan kézenfekvő „kulturális totemfigura” lehetne, de érte Esztergommal kellene versenyezni. Mészöly Miklósért viszont nem kell Kisoroszival vetélkedni, különösen úgy, hogy az ott élő Péterfy Gergely is Mészöly-díjas, és kifejezetten szépeket mond a szekszárdi genius lociról (lásd a Facebook-videót).

Vannak-e olyan alkotók, akiket az írói mesterkurzus elvégzése segített hozzá ahhoz, hogy nevet szerezzenek maguknak a kortárs magyar irodalomban?

Nagyképűség lenne azt állítani, hogy bárkit is a Szekszárdi Magasiskola repítene a parnasszusra, de arra őszintén büszkék vagyunk, hogy a Szekszárdon együtt töltött egy-egy hetet követően mára folyóiratokban publikáló, önálló kötetekkel rendelkező írók lettek, arra meg még büszkébbek, hogy páran ezek után is vissza kívánnak jönni a Magasiskolába. A túljelentkezés miatt évek óta a kurzusvezetők előzsűrizése után tudunk csak résztvevőket fogadni.

De hogy neveket mondjak: az első Magasiskolákon résztvevő Kölüs Lajos mára rendszeresen jelentkezik képzőművészeti kritikákkal. Közvetlenül a szekszárdi együttlétünk után indult be Molnár T. Eszter írói karrierje is. Azóta önálló kötettel jelentkezett Bátori Szabolcs, Forgács Péter, Somogyi Ferenc, Zs. Nagy Izabella, rendszeresen publikál különböző folyóiratokban többek közt Halász Rita, Harag Anita, Vonnák Diána is, akik mind magasiskolásnak (is) számítanak.

Fontos ez a beszúrt „is”, hisz nem magunkban állunk a nyári íróiskolák piacán: számos író, írószervezet vagy folyóirat tart hasonló profilú alkalmakat. A hozzánk járó fiatal írók más iskolákat is látogatnak. Mégis, minket talán az különböztet meg másoktól, hogy Szekszárdon nem egy-egy író nyomja rá a bélyegét a szemináriumokra, hanem számosan, mégis van egységes arculata a Szekszárdi Magasiskolának. Ez elsősorban Mészöly Miklósnak, illetve a Mészöly-díjasoknak köszönhető.

Mészöly Miklós alakja összekapcsolódik a várossal. Az író szellemisége hogyan kapcsolódik a Magasiskola programjaihoz?

Mészöly Miklós egy íróiskolának kiváló névadója lehet. Nemcsak azért mert a Magasiskola név triviálisan kézenfekvő, és nemcsak azért mert Mészöly a huszadik század második felének megkerülhetetlenül fontos alkotója, aki minden írásával újrateremti alkotói eszköztárát, stílusát, példát adva ezzel minden pályakezdő és befutott írónak, hanem azért is, mert személye körül már életében egész írói iskola szerveződött, a generációjukból mára legjelentősebbé lett írókból. Gondoljunk itt akár Nádas Péterre, Esterházy Péterre, vagy akár Krasznahorkai Lászlóra, Kukorelly Endrére, és a sor egészen Tandori Dezsőig is folytatható. Tőlük is tudható, hogy Mészöly Miklós írásművészete után már nem lehet leírni egy mondatot úgy, mint előtte. (Bizonnyal ez mondható el minden igazán jelentős íróról.)

Példaértékű Mészöly Miklósnak az a segítőkészsége, amivel – mint utólag világossá vált – nem elsősorban magának, de az őt követő írók sorának nyitott meg kapukat, ösztöndíjakon, kiadói kapcsolatokon keresztül. Egy ilyen életmű, egy ilyen személyes és alkotói tartás méltán lehet példaképpé.

A Mészöly emlékét gondozó Mészöly Miklós Egyesület az általuk rendszeresen kiadott, mára imponáló hitelességű névsort produkáló Mészöly-díjjal a fiatalabb írógenerációt köti Mészöly Miklós művészetéhez. Ezek az írók jelentik a Szekszárdi Magasiskola oktatói közösségét. Az ő személyük a garancia arra, hogy a Szekszárdi Magasiskolában ne születhessenek Mészöly-epigonok – Mészöly életműve ilyen formán folytathatatlan –, viszont Mészöly Miklós alkotói eszménye se merüljön feledésbe.