Október 14-től január 5-ig látogatható a Musée d’Orsay-ben az Allegro Barbaro. Bartók Béla és a magyar modernizmus 1905–1920 című kiállítás. Kurátorai Claire Bernardi, a Musée d’Orsay főmuzeológusa, Barki Gergely, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Művészettörténeti Intézet művészettörténésze és Rockenbauer Zoltán művészettörténész. A tárlaton a pécsi Modern Magyar Képtár gyűjteményéből is bemutatnak tíz festményt – erről beszélgettünk Várkonyi Györggyel.

A kiállítás a magyar avantgárd remekműveiből válogat. Pontosan milyen festményekkel találkozhatunk a tárlaton?

A kiállítás kiindulópontja a „magyar vadak” munkássága, akiknek egy részéből aztán 1909-ben megalakult a Nyolcak művészcsoport. A „magyar vadak” (többek közt Czóbel Béla, Galimberti Sándor, Dénes Valéria, Bornemisza Géza, Ziffer Sándor, Perlrott Csaba Vilmos, Boromisza Tibor) Nagybányán ütötték fel a fejüket, a döntő impulzusaikat Párizsból hozták, Matisse és a fauve mozgalom köréből, valamint konkrétan Matisse iskolájából. A kiállítás 1905-ös nyitó dátuma a fauve-ok indulásának szól, ami a festészetben a magyar modernizmus második hullámának kezdete is egyben. A „magyar vadak” mellett a Nyolcak (Berény Róbert, Czigány Dezső, Czóbel Béla, Kernstok Károly, Márffy Ödön, Orbán Dezső, Pór Bertalan, Tihanyi Lajos) köréből válogat a tárlat. Emellett jelentős A Tett és a Ma folyóiratok köré épülő avantgárd csoportosulás, a magyar aktivizmus szereplőinek (például Bortnyik Sándor, Kmetty János, Uitz Béla, Mattis Teutsch János, Nemes Lampérth József) munkássága is.

Ezzel párhuzamosan ugyanúgy a Musée d’Orsay-ben, szeptember 23-án tematikus kiállítás is nyílt Masculine/Masculine (A meztelen férfi a művészetben, 1800-tól napjainkig) címmel. Olyan vállalkozás ez, amelyet a kurátorok szerintem nem véletlenül tűztek napirendre. A homoerotikus téma a művészettörténet egyik különös búvópatakja, ráadásul illeszkedik azokba a kérdésfelvetésekbe, amelyek mostanság lázban tartják a francia közéletet (a melegházasságok engedélyezésére gondolok). A kiállításon Perlrott Csaba Vilmos 1910 körüli Fürdőző fiúk című festménye Paul Cézanne egyik kései aktos csoportkompozíciója mellett függ a falon. Én voltam a kurír, így nekem kellett „jóváhagynom” a kölcsönadó nevében a kép elhelyezését. Igazán szívet melengető volt számomra, amikor megláttam a két képet egymás mellett. A festmény egyébként egyenesen Rómából érkezett Párizsba, ahol A modernitás ideje – Magyar festészet 1905–1925 című tárlaton volt látható a Galleria Nazionale d'Arte Moderna e Contemporaneában szeptember 15-ig tizenöt másik, Pécsről kölcsönzött mű társaságában.

Paul Cézanne, Fürdőzők, 1890 körül, olaj, vászon, 60,5x82,5 cm

Perlrott Csaba Vilmos, Fürdőző fiúk, 1911 körül, olaj, vászon, 77,5x91 cm

Az Allegro Barbaro kiállítás címadója Bartók Béla 1911-ben komponált zongoradarabja. Mi az oka a választásnak?

Kívülálló vagyok, nem beszéltem a kurátorokkal sem. Azért persze van egy feltevésem: a franciáknak és a magyaroknak is márkanév kellett. Ha azt írnák címként, ’Magyar modernizmus’, az még mindig keveseket érdekel. A magyar szellemi életnek van néhány húzóneve a 20. században, az egyik közülük Bartóké, akinek a nevéhez egy művelt európai ember nagy valószínűséggel az Allegro Barbarót is társítja. Szerintem a kérdésben a centrum-periféria különös viszonya is szerepet játszik. A 19. század művészetében Párizs átvette a vezető szerepet Rómától. Igaz, Párizzsal párhuzamosan működtek a német akadémiák, mégis Párizs éppen az Akadémia ellenében tudott központtá válni az impresszionizmussal, realizmussal, posztimpresszionizmussal. Ez a domináns szerep még fennmaradt a fauvizmussal és a kubizmussal, aztán fokozatosan gyengült. Felerősödött a periféria: jöttek az oroszok és a kelet-európaiak, a csehek, a románok, a magyarok, a lengyelek; a Bauhausban az oroszok és a magyarok is kulcsszerephez jutottak. A centrum szemszögéből: jöttek a barbárok. Az Allegro Barbaro talán erre is utalhat.

Bartók Béla és az Allegro Barbaro abból a szempontból is fontos lehet, hogy a képzőművészeti kiállítás zenei címe a századforduló művészeti életét is kifejezi...

Igen, nagyon fontos, hogy a művészek között élő kapcsolat működött. Berény Róbert például kiváló portrét festett Bartókról és Weiner Leóról, de zeneszerzéssel is próbálkozott, fönn is maradt egy vonósnégyese. Párizsban együtt virult irodalom, zene, fotográfia és képzőművészet, a viszonyítási pontot Ady, Bartók és a Nyolcak számára is a francia főváros jelentette. Lakatos Artúr – akinek november 4-én nyílik Pécsett kiállítása – 1906-os párizsi képeslapját például Ady Endre és Bölöni György is aláírta. Ne feledjük, hogy az első világháborúig szinte csak az oroszokhoz kellett útlevél, addig mindenki szabadon utazhatott, és nagyrészt mindenhol hasonló megélhetési költségekkel találkozott. Természetes volt a mozgás, így az új művészeti jelenségek áramlása is. A művészeti ágak képviselői egymásra találtak, támogatták egymást. De a kulturális együttélésbe nemcsak a szépírók, hanem kiváló újságírók, szerkesztők (például Bölöni, Ignotus Hugó) és remek folyóiratok is beletartoztak.

Baán László a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria igazgatója szerint a párizsi kiállítás segíti majd a magyar képzőművészet nemzeti kontextusba emelését, és áttörést jelenthet a magyar festészet európai értékelésében. Ön hogy látja?

Nem gondolom, hogy áttörést jelentene. Bár arra valóban nem volt még példa, hogy a Musée d’Orsay-ben kifejezetten magyar festők munkáiból nyílt volna kiállítás, de az „áttörés” már évtizedekkel ezelőtt megtörtént. Számos olyan tárlat nyílt, amelyet tekinthetünk fordulópontnak. A 70-es, 80-as években elkezdte érdekelni a periféria a centrumot, a Nyolcak és aktivisták művei például európai körutat tettek. Az egy más kérdés, hogy nehéz beíródni a művészettörténetbe. A Nyolcak pécsi kiállításának és a Magyarok a Bauhausbannak is az volt a missziója 2010-ben, hogy ezek a teljesítmények felkerüljenek az egyetemes művészettörténet lapjaira.

Mely múzeumokból kerültek ki képek a Musée d’Orsay-be?

Többnyire a Nemzeti Galériából, illetve magángyűjteményekből és természetesen francia múzeumokból is. A Modern Magyar Képtárból tíz képet szállítottak el.

Milyen változásra lehet számítani a Modern Magyar Képtárban a vendégszereplések miatt?

Csupán részlegesen kellett átrendezni a múzeumot. Megmaradt ugyanaz a felépítés, csak bizonyos képeket kicseréltünk. Szerencsére mindegyik helyet fel tudtuk tölteni a raktárból, egyetlen termet sem kellett lezárnunk, egyik kép helyén sem áll cédula. A kisebb egységeken belül apróbb hangsúlyeltolódások keletkeztek, de aki a korábbi tárlatot nem látta, nem veszi észre a hiányt.