(1) Milyen könyvet olvastál legutóbb, hogy tetszett?

Másoknak a Markoló, traktor, kukásautó című Nagy járműkönyvet, amiből kiderült, hogy egy tűzoltóságon alapfelszereltség a tömlőszárító torony. Nagyon hasznos olvasmány jóval 2 éves kor felett is. Magamnak, már sokadszorra, Ali Smith How to be both című regényét, ami jövőre érkezik a Magvetőnél Mesterházi Mónika fordításában, és annyit ígérhetek, hogy 2019 egyik legkülönlegesebb világirodalmi megjelenése lesz.

(2) Melyiket tartod az idei év legjobb magyar és világirodalmi kötetmegjelenésének?

Szvoren Edina egyszerűen nem tud hibázni. Éljen soká a Verseim és a novella! A legizgalmasabbakat Mán-Várhegyi Réka (Mágneshegy) és Bartók Imre (Jerikó épül) írták, a legtöbbet Márton László Két obeliszk és Fehér Boldizsár Vak majom című regényén nevettem, Tolnai Ottót (Szeméremékszerek) pedig bármeddig elhallgatnám. Nagyon hálás vagyok mindannyiuknak. És legalább ilyen hálás vagyok Takács Zsuzsának A Vak Reményért, ami életvezetési tanácsadónak is tökéletes. Bárhol nyitja ki az ember, pontosan azt találja benne, amire szüksége van. Kérdést, választ, pofont, vigaszt, reményt.

Szinte már hagyomány, hogy minden év végén összetalálkozom egy Távol-Keleten játszódó, lassan hömpölygő regénnyel. Az ideit Christoph Ransmayr írta, az időről szól, közelebbről arról, hogy telik (sőt: múlik), és egy órásmesterről meg egy császárról, akik megkísértik Istent. Vagy az ördögöt, nézőpont kérdése. Cox vagy az idő múlása. Nagyon szeretem Olivia Laing nonfictionjeit, és örültem, hogy magyarul is megjelent A magányos város. De ha kicsit komolyabban venném a kérdést, és egyetlen világirodalmi kötetet választanék, akkor gondolkodás nélkül Mathias Énard Iránytűjét mondanám. Egy bécsi zenetudós forgolódik álmatlanul az ágyában, és gondolatban végigjárja a reménytelen szerelem és a keleti kultúrtörténet ismeretlen, félreértett, ópiumfüstös stációit. Honvágya lesz tőle az embernek olyan helyek után, amelyeken sohasem járt, és kicsit beleszeret Annemarie Schwarzenbachba.

(3) Melyeket tartod az év legfontosabb publikációinak a Jelenkor folyóiratból és/vagy a Jelenkor Online-ról?

Hogy másnak is ez volt-e a legfontosabb, azt nem tudom, de nekem ez a három vers, így együtt, elválaszthatatlanul, egymás után az októberi számból. Szijj Ferenc Nyolc kormozott üveg, Grecsó Krisztián Mint akinek hagyaték, Schein Gábor Hogy élek még. Tudom, hogy nem illik egy versből kontextus nélkül kiragadni fél versszakot, de pont jókor,  jó helyen került elém az, hogy „A tükör a bizonyíték, hogy létezem, / és legalább kettő van belőlem, / de az egyik nem hasonlít rám, / a másik meg túlságosan is” (Szijj Ferenc).

(4) Milyen kulturális változásoknak örülnél a 2019-es évben?

Leginkább annak örülnék, ha egyre többen engedhetnék meg maguknak, hogy rendszeresen könyveket vásároljanak, mert az azt is jelentené, hogy nem csak a kulturális életben változnak a dolgok.