(1) Milyen könyvet olvastál legutóbb, hogy tetszett?

Ewa Lipska Pamięć operacyjna (2017) című verseskötetét. Ez az első könyv, amelyet lengyel szerzőtől lengyelül végigolvastam, nem csak beleolvastam. Nagyon megfogott a versek poétikus önreflexív világa, bár az a helyzet, hogy számomra az egész lengyel nyelv tulajdonképpen poétikai kihívás, mert a szlovák felől próbálom, illetve tudom csak értelmezni, és innét nézve az a nyelvi világ, amely az elcsúszó, kisiklatott vagy éppen üres jelentéseken át eljut a (hibás?, hibátlan?) rögzülésig, tudatosításig, tulajdonképpen egyetlen, végtelen költészet.

(2) Melyiket tartod az idei év legjobb magyar és világirodalmi kötetmegjelenésének?

Az idei év rendkívül erős volt a magyar irodalomban, Szvoren Edina, Krusovszky Dénes, Bartók Imre, Tolnai Ottó, Szilasi László, Takács Zsuzsa, Garaczi László, Kemény István, Márton László, Zoltán Gábor és még néhány más szerző könyvét is említhetném, egyet sem akarok kiemelni közülük. A világirodalomból minden bizonnyal David Foster Wallace Végtelen tréfa című regényének fordítása Kemény Lilitől és Sipos Balázstól volt az egyik legnagyobb dobás, de én az egyik kedvenc szerzőm, Christoph Ransmayr Cox vagy az idő múlását is ide sorolom Adamik Lajos fordításában.

(3) Melyeket tartod az év legfontosabb publikációinak a Jelenkor folyóiratból és/vagy a Jelenkor Online-ról?

Érintettségemnél fogva a Jelenkor Online-ból Domján Gábor tárcáját említeném, címe: Miféle sport ez a pingpong? Magából a Jelenkorból kb. tízsoros felsorolás sem lenne elég, de akkor a Nádasdy Ádám esszéje és műfordítás-koncepciója kapcsán kirobbant izgalmas, szép és fontos vitát (Kappanyos András, Horváth Viktor, Imreh András) emelném ki. Egyúttal rendkívül hasznos is számomra ez a vita, mert a Varsói Egyetemen az egyik diákom éppen Nádasdy Ádám Shakespeare-fordításait választotta diplomamunkája témájául, így nagyszerűen fel tudjuk használni ezeket az írásokat.

(4) Milyen kulturális változásoknak örülnél a 2019-es évben?

Azt látom, hogy mind a Magyar Művészeti Akadémia, mind az Előretolt Helyőrség csapata nagyon gyenge. A magyar irodalmi életben olyan a helyzet, hogy egy pragmatikus hasonlattal éljek, mintha a magyar futballválogatottból kihagyták volna az ún. balliberálisnak tartott focistákat. Tehát van egy javaslatom 2019-re: az MMA pénzeit utalják át a Szépírók Társaságának, az EH pénzeit a József Attila Körnek és a Fiatal Írók Szövetségének: ők sokkal erősebb válogatottat tudnak kiállítani. Na szóval ennek örülnék.