Éves lapzárta: Melhardt Gergő
Idén is feltettük szerzőinknek évösszegző kérdéseinket. Melhardt Gergő válaszait olvashatják.
Melhardt Gergő írásai a Jelenkor folyóiratban>
(1) Milyen könyvet olvastál legutóbb, hogy tetszett?
Jonathan Swift: Gulliver utazásai: regény, ford. Szentkuthy Miklós, Budapest, Európa Könyvkiadó, 1979 (A Világirodalom Remekei). Kék a borítója. Nagyon tetszett.
(2) Melyiket tartod az idei év legjobb magyar és világirodalmi kötetmegjelenésének?
Bartók Imre: Jerikó épül. Nem értem még a végére, sajnos, de még így is viszonylag bátran meg merem kockáztatni, hogy nem az idei év, hanem az évtized legnagyobb magyar kötetmegjelenése. Minden mondata egyszerre veszi igénybe az összes érzékszervemet. Ráadásul állandóan Mészöly Miklós jut róla az eszembe, ami nagyon ritka, és nagyon jó.
Roy Jacobsen: A láthatatlanok (ford. Pap Vera-Ágnes). A norvég irodalmat egyáltalán nem ismerem, de innen nézve nagyon nagy teljesítménynek látszik. Lenyűgöz, ahogy képes a kiszolgáltatottságot és az elesettséget ennyi poézissel és mindent átható derűvel megírni. Zavarba ejt, ahogy nem tudom, jól vagy rosszul érezzem-e magam tőle. Az ilyet nagyon szeretem.
(3) Melyeket tartod az év legfontosabb publikációinak a Jelenkor folyóiratból és/vagy a Jelenkor Online-ról?
A nyomtatott folyóiratot általában figyelmesebben olvasom, mint az online-t, ezért csak előbbiből tudok példákat hozni. A legemlékezetesebbek Witold Gombrowicz naplórészletei Pályi András fordításában a februári és a szeptemberi számból. Érdekes és tanulságos volt a Verlaine-vers fordítása körüli Nádasdy Ádám és Kappanyos András közötti úgynevezett „vita” a márciusi és áprilisi számban, de nagyon figyelemre méltó volt a januári Mészöly-blokk is. És az egész ünnepi októberi szám, úgy, ahogy van.
(4) Milyen kulturális változásoknak örülnél a 2019-es évben?
Cinikus válasz: 2018 „kulturális” „változásai” alapján talán már annak is örülnék, ha 2019-ben nem változna semmi. Kevésbé cinikusan erről nem tudok őszintén nyilatkozni. Legyen minden hónapban Margó-fesztivál?