(1) Milyen könyvet olvastál legutóbb, hogy tetszett?

Jelenleg is olvasom a Robert Capa című könyvet, melyet Richard Whelan írt. Sajnos csak lassan tudok vele haladni, mert kevés időm jut olvasásra pillanatnyilag. Nagyon szeretek életrajzot olvasni. Sokszor gondolkodom olvasás közben azon, milyen lehetett a szerzőnek annyit foglalkoznia egy másik ember életével, kutatni utána, adatokat összevetni, ellenőrizni, kinyomozni, míg egy halott ember életének részletei kerek egésszé nem álltak össze. Olvasás közben általában irigylem Capát, hogy olyan intenzíven élt: nem maradt meg egy városban, egy országban, hanem folyton továbbutazott, nyughatatlan volt. Egész életemben két ország között ingáztam, és nyafogtam, hogy milyen nehéz, de Capáról olvasva most már inkább úgy látom, mennyire szegényes ez az oda-vissza út, s mennyivel izgalmasabb lenne pár évente tovább költözni máshová.

(2) Melyiket tartod az idei év legjobb magyar és világirodalmi kötetmegjelenésének?

Számomra Izsó Zita új kötete volt a legfontosabb idén. Nagyon vártam már az Éjszakai földet érés megjelenését, és azóta többször is elolvastam. Valami olyat mozgat meg az emberben, ami sebeket hoz a felszínre, amikkel aztán foglalkozni kell, szembenézni, kezdeni velük valamit. És számomra ez a leglényegesebb egy alkotásban.

Ha a világirodalmi megjelenésre gondolok, leginkább Sylvain Tesson új könyvének örültem, de az nem magyarul jelent meg, és még nem tudtam beszerezni (Un été avec Homère). Nagyon szeretem Tesson könyveit, kár, hogy magyarra még egyet sem fordítottak le. Magyarul viszont: legjobban nem kötetmegjelenésnek örültem, hanem a pesti metrókban megjelent Zbigniew Herbert-verseknek. Hetek óta azt játszom, hogy minden nap másik metrókocsiba szállok a munkából hazafelé jövet, hogy megtaláljam az összes versrészletet.

(3) Melyeket tartod az év legfontosabb publikációinak a Jelenkor folyóiratból és/vagy a Jelenkor Online-ról?

Nekem a legjobban Fenyvesi Ottó verse tetszett: Tolnaival a riviérán. Egyébként is szeretem Fenyvesi verseit, Fenyvesi világát, de nem csak ezért lett fontos számomra. Valamint a júniusi színházi számban megjelent Térey János-szöveget: 47, mint Ványa. Amíg olvastam, végig annak örültem, hogy nemcsak pozitívat mond, nemcsak dicsér, nemcsak szid, nemcsak negatívat mond, hanem objektív. Emberien.

(4) Milyen kulturális változásoknak örülnél a 2019-es évben?

A leginkább annak, ha több külföldi ösztöndíjlehetőség lenne alkotóművészek számára. És ha Magyarországon is lenne nemzetközi irodalmi fesztivál. Tavasszal a MISZJE szervezett egy konferenciát ebben a témában, és szerintem is sokat lendítene a szerzőkön, az egész irodalmi életen, ha több lehetőség lenne világot látni, vagy ha erre nincs pénz, legalább elhozni ide külföldieket, ismerkedni olyan szerzőkkel, alkotókkal, akik máshol élnek, máshogy élnek, másról írnak, másképp írnak. Mindkettő erősen motiválja és formálja az embert. Világot kéne látni, barátkozni kéne.