(1) Milyen könyvet olvastál legutóbb, hogy tetszett?

Jaume Cabré Junoy barát, avagy a hangok halála című könyvét. A katalán szerzőt nyáron fedeztem föl magamnak egy ajándékba kapott kötete kapcsán (A Pamano zúgása), amely nagyon tetszett, úgy is mondhatnám, régen tapasztalt olvasmányélménynek bizonyult. (Olyasmi, amihez alig várja az ember, hogy újra visszaülhessen olvasni, elég ritka az ilyen élményem az utóbbi időben, talán még a szakmai körökben kicsit lenézett Fogság tudott nyújtani ilyesmit annak idején, persze az is csak első olvasásra.) Mind a témáját, mind az elbeszélői technikáját egészen érdekesnek találtam. Sokat tanultam belőle a narráció és az időszerkezet alakításáról például. Utána elolvastam az Őméltósága című regényét is, ami annyira már nem nyűgözött le, de az állítólagos főművét (Én vétkem) nem találtam bent a könyvtárban, így maradt a Junoy barát, amely korántsem annyira jó, mint a Pamano, de azért nyugodt szívvel ajánlom mindenkinek.

(2) Melyiket tartod az idei év legjobb magyar és világirodalmi kötetmegjelenésének?

Én is azok közé tartozom, akik Krusovszky könyvét (Akik már nem leszünk sosem) tartják a legjobb idei regénynek (persze nem olvastam egy csomó betervezettet még: Bartók, Mán-várhegyi, Térey stb.) azzal együtt, hogy azt gondolom róla – a fanyalgókhoz hasonlóan – magam is, hogy túlságosan olyan, amilyennek egy regénynek lennie kell, és ez paradox módon egy kicsit gyanússá teszi. Minden megvan benne, ami egy jó könyvhöz kell, és minden a helyére is kerül annak rendje és módja szerint. Túlságosan is jólfésült. Nagy meglepetés, és ezzel nagy csalódás nem érhet senkit, aki végigolvassa. Profin megírt munka, szép és pontos mondatokkal, de azért, mégsem hagy nyugodni a kisördög, hogy – Deák Boti egy klasszikusát idézve – hiányzik belőle a „ciccenet”. Idén megjelent világirodalmat nem volt időm olvasni, de tudós kollégáim azt mondják, és jobb híján hiszek nekik, hogy Wallace Végtelen tréfa című monumentális regénye a legfontosabb megjelenés 2018-ban.

(3) Melyeket tartod az év legfontosabb publikációinak a Jelenkor folyóiratból és/vagy a Jelenkor Online-ról?

Grecsó Krisztián verse (Mint akinek hagyaték) az októberi számból eléggé megrázott, minden életrajzi körülménnyel együtt is. Minden elméleti megfontolás ellenére és mellett is szerintem így működik a jó irodalom: húsba vág, és tétje van a szavaknak.

(4) Milyen kulturális változásoknak örülnél a 2019-es évben?

Maximális programként annak örülnék, ha Pécs lenne a kortárs irodalom egyik központja különféle nagyszabású irodalmi-zenei fesztiválokkal, kritikai napokkal, könyvbemutatókkal, felolvasásokkal, költői versenyekkel (sic!), ugyanis minden adott hozzá. (Nem sok vidéki város dicsekedhet ennyi országosan ismert íróval, kritikussal, zenésszel stb.) Ezt kevés pénzből is meg lehetne csinálni, ahogyan azt legutóbb (november közepén) Kiss Tibor Noé szervezésében a Made in Pécsben megvalósult Irodalmi Diszkó Fesztivál is bizonyítja. Minimum programként remélem, hogy legalább ennek lesz folytatása.