Mi jut eszedbe, ha azt hallod, Jelenkor folyóirat?

A Jelenkor a fogadott bácsikám, a belvárosban lakik, gyakran bemegyek hozzá eldumálgatni. Nagyon jól tartja magát, sokkal fiatalosabb, mint húszéves korában. Rengeteg nála az olvasnivaló, szeretek ott időzni, és néhanapján egy kis pénzzel is megdob.

Hogyan kerültél kapcsolatba a lappal, és milyenek voltak az első emlékeid, benyomásaid?

Az első benyomás: a lépcsőforduló a Széchenyi tér 17-ben, aztán a dupla üvegajtó az öreg csengettyűvel. A hely mellbevágó tágassága. Csuhai Pista fogadott, a nagy központi teremben beszélgettünk. A Frankenstein-dolgozatom miatt jöttem, elfogadta közlésre, de az első megjelent írásom végül mégsem ez lett, hanem egy recenzió Keresztury Tibor Petri-monográfiájáról.

Mi az, ami miatt szerinted fontos lenne, hogy a Jelenkor irodalmi folyóiratként megünnepelhesse a 100. születésnapját is?

Addig hátra van még negyven év: negyven remek évfolyam lenne a jó válasz erre a kérdésre.