Mi jut eszedbe, ha azt hallod, Jelenkor folyóirat?

Erre azt fogom tudni csak válaszolni, amit mindenki más is: a rikító sárga. Ez jut eszembe először, másodszor meg az, ami a sárgaság mögött szokott lenni.

Hogyan kerültél kapcsolatba a lappal, és milyenek voltak az első emlékeid, benyomásaid?

Gimnazista koromban a városi könyvtár éves kiárusításán, ahol előző évi folyóiratokat is selejteztek, megvettem egyszer fillérekért egy teljes Jelenkor-évfolyamot, talán a 2010-est. Nagy szavak ezek, de tizenhat-tizenhét évesen tényleg ezek a lapszámok nyitották ki előttem a kortárs irodalom ajtaját. Személyes kapcsolatba talán egy éve kerültem a lappal, vagyis az akkori, mostani szerkesztőkkel, pécsi kocsmákban meg a virtuális térben.

Mi az, ami miatt szerinted fontos lenne, hogy a Jelenkor irodalmi folyóiratként megünnepelhesse a 100. születésnapját is?

Erre megint személyes élménnyel válaszolok. Nem találkoztam mostanában olyan folyóiratszámmal, ahol a legidősebb és a legfiatalabb szerző között nagyobb a korkülönbség, mint ahány éve működik a lap. Az októberi Jelenkorban ez így van, hatvanhat év van Sándor Iván és köztem, de itt most a legfiatalabbnak lenni a megtiszteltetés. Hogy ilyen sokféleséget tudjon a továbbiakban is egységként felmutatni, ez lenne jó és fontos.