Mi jut eszedbe, ha azt hallod, Jelenkor folyóirat?

A sárga borítós lap, amiben a nyolcvanas években Kálnoky kései nagy versei jelentek meg például. Az a borító összekapcsolódott számomra a nagy irodalommal.

Hogyan kerültél kapcsolatba a lappal, és milyenek voltak az első emlékeid, benyomásaid?

Kb. 1984–85 lehetett, amikor páran, Tóth Krisztina, Kemény István, Kun Árpád, elmentünk Csorba Győzőhöz, megmutattuk a verseinket. Ő a szerkesztőségben fogadott. Alapos fejmosást kaptam tőle. De élete végéig figyelt, és a bizalma sokat jelentett. Aztán a kilencvenes évektől már szerzőként fordultam meg a régi szerkesztőségben.

Mi az, ami miatt szerinted fontos lenne, hogy a Jelenkor irodalmi folyóiratként megünnepelhesse a 100. születésnapját is?

Az azt mutatná, hogy a magyar kultúra már nem töredezett, egy fontos lap hosszan tud létezni. Persze a 60 se semmi, de most már érdemes volna rekordot dönteni. Melyik a leghosszabban létezett irodalmi lap? Itthon? És a világban? Hátha lehetne Guinness-rekordot dönteni. És közben az irodalom is szépen megvolna.