Mi jut eszedbe, ha azt hallod, Jelenkor folyóirat?

Sárga. Minőség. Pécs.

Ezek persze nagyon – túlságosan is – kézenfekvők, de kicsit megmagyarázom.

A sárgaság nagy előny: könnyű a lapot a tornyosuló könyvhalmazból kihalászni, viszont meglátszik rajta a kávéfolt és a hamu. Összetéveszthetetlen és pofonegyszerű védjegy.

A minőség ugyancsak ritka erény. Ha vacak írást olvasok a Jelenkorban, azon is alaposan elgondolkodom – miért, hogyan került oda? Mi lehetett a szerkesztők megfontolása? Mit akarnak sugallni? Ami viszont azt is jelenti, hogy ha (nagyritkán) a Jelenkornak írok, sokkal jobban szorongok, aggódom, odafigyelek – a közeg kötelez.

És bármennyire országos lap is, hiába a legkiválóbb (országos hírű, és legfeljebb véletlenül pécsi) szerzők publikálója – ha beleolvasok, olyasmi is érdekel, hogy mi zajlik Pécsen. Kik az új, tehetséges szerzők-kritikusok. Ők sem mind pécsiek, persze. De az én tudatomban a lap és Pécs összefonódnak, a pécsi ízeket, illatokat, érzést érzem, ha a Jelenkort lapozgatom.

Hogyan kerültél kapcsolatba a lappal, és milyenek voltak az első emlékeid, benyomásaid?

A '80-as években rengeteg folyóiratot olvastam, a Jelenkor csak egy volt ezek közül; néha meglepően színvonalas, de azért nemigen emelkedett ki – számomra – a „vidéki lapok” sokaságából. 1990-től aztán, amikor elkezdtem tanítani a pécsi egyetemen, feltűnt, milyen fontos centrum ez a helyiek számára, sok kollégám is így vagy úgy kötődött a Jelenkorhoz, néhány szerkesztőt is megismertem – és ráébredtem, hogy kiemelkedő, egyáltalán nem marginális folyóirat, nemcsak afféle színfolt, hanem egyike az igen kevés kiemelkedő magyar lapnak. Attól kezdve szenvedélyes olvasója vagyok.

Mi az, ami miatt szerinted fontos lenne, hogy a Jelenkor irodalmi folyóiratként megünnepelhesse a 100. születésnapját is?

Sok oka van ennek. Az azt jelentené, hogy megvan még az ország, a kultúrája, és a kultúra egyik fontos intézménye, a folyóirat. És persze hogy vannak még olvasók, akiket érdekel az irodalom, a művészet, szeretnek olvasni… De szép is volna. Még szebb volna, ha nemcsak megérném, de fürgén rohannék fel a szerkesztőség lépcsőin, hogy koccinthassak.